Közönség előtt, szakember törte fel a kokszoló páncélszekrényét

DH-Összeállítás - A Sztálin Vasmű Építője 1952 szeptemberében egy egészen különös széffeltörésről adott hírt. A szakember kellett a dolgozók pénzének kiszabadításához: „A hidegvágó éle belekap a páncélszekrény falába, az éles vas nyomán kifordul a wertheim zárja. Izgatott nézők állják körül a szekrényt. Mindez a kokszoló-építkezés irodáján történik, a havi fizetésre várnak a dolgozók. Vajon mi történhetett, hogy nem kulccsal, hanem vágóval nyitják ki a páncélszekrényt? A hír hamar végigfut az egész építkezésen: a pénz megjött és azt az illetékes pénztáros elhelyezte a szokott helyén a páncélszekrényben. Azonban ez az elhelyezés nem ment simán: idegesség, kapkodás jellemezte és a pénzzel együtt a szekrény kulcsát is benn hagyta a szekrényben, amelyre szerencsésen rácsapta az ajtót. Mit lehet ilyenkor tenni? A pénzre várnak a dolgozók, a kulcs ott pihen a szekrényben, így hát – a pénztáros – lakatost hivatott, hogy tisztázza a helyzetet – olvasható a cikkben, amely arra is kitért, hogy kifizetések sem mentek éppen simán, mert volt, akinek kevesebb bér jutott. 

1952 szeptemberében indult a Harmadik Békekölcsön jegyzése. A lap azonnal le is csapott a „rémhírterjesztőkre és áskálódókra Az ellenség nem alszik című cikkben: „Az ellenség sok helyen is rémhírterjesztéssel is igyekezett a jegyzés eredményességét akadályozni. Hírek terjedtek el a normarendezésről, a téli munkalehetőségek csökkenéséről, a kenyér árának emeléséről… G. Piroska kuláklány az erőműnél nemcsak hogy 100 forintot akart jegyezni, hanem szobatársait is megpróbálta lebeszélni a jegyzésről, az ifjúmunkáslányok természetesen mit sem törődtek az uszítással.” Szintén ez évben, október végén egyre több helyen azt tapasztalták a hatóságok, hogy a faanyag eltűnik az építkezésekről. A lapban egy felhívást is közzétettek: „A hűvösebb idő beálltával az utóbbi napokban azt tapasztaltuk, hogy építkezéseinken több helyen elviszik a dolgozók nemcsak a ténylegesen használhatatlan hulladék fát, hanem az olyan faanyagot is, amely még felhasználásra alkalmas. Ezek a dolgozók nem gondolnak arra, hogy az építkezéseinkhez szükséges faanyag jelentős részét külföldről kell behoznunk, mert nekünk nincs belőle elegendő. 

A múlt század ´50-es éveiben rohamtempóban zajló nagyberuházásain, építkezésein sok súlyos, gyakran tragikus munkahelyi baleset történt. A munkavédelmi törvények elmulasztása miatt akkor az Adonyi Járásbíróságon számos tárgyalás zajlott – ezekről a Sztálin Vasmű Építője is rendre részletesen beszámolt. Ilyen volt például 1952 októberének végén Cs. N. Sándor ügye. A munkavezetőt egy év és két hónapnyi börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre, három évi közügyekről való eltiltásra és három évi foglalkozástól való eltiltásra ítélte a járásbíróság a Betonútépítő Vállalatnál történ csatornabeomlás miatt, amelyben egy dolgozó az életét vesztette. A másodrendű vádlottat, B. Imrét 1 év hat hónapnyi börtönre ítélték. 

1955-ben már Sztálinváros címmel jelent meg a helyi újság és januári első számában egy nem túl „sikeres” karácsonyi betörésről is tájékoztatta olvasóit. 

„Az irodaház háromemeletes épületében a karácsonyi ünnepek alatt vakmerő betörő járt. B. Imre 18 éves csavargó, alkalmi munkás karácsony másnapján, amikor senki nem tartózkodott az épületben, betört három vállalat helyiségébe. Előzőleg a Gyárépítők portásfülkéjéből ellopta a szobák kulcsait, és ezekkel több szobát is felnyitott. Ahová kulccsal nem jutott be, felfeszítette az ajtót… Mivel pénzt sehol sem talált, a büfét dézsmálta meg. Hétfőn délelőtt a feljelentés után néhány órával a rendőrség elfogta a betörőt, akit az egyik WC-ben otthagyott sapkája árult el. B. Imre beismerte bűnösségét.” 

Drágának bizonyult több helyi lakosnak is a városi erdős részekről, parkból gondoskodni a karácsonyfáról. 1954 decemberében Ny. János a víztorony mellett kiserdőből 1 méter fenyőfát vágott ki, a Városi Tanács 300 forint pénzbírságra ítélte, csakúgy, mint K. Jánosnét, aki egy városi parkból szerezte meg karácsonyfáját. 

A Sztálinváros rendszeresen közölt kis híreket a város jobb, illetve rosszabb hírnévnek örvendő vendéglátó-egységeiben történt, ittasan elkövetett botrányokozásról. Így járt 1955 elején M. István is, aki Az Aranycsillag Szállodában alkoholos befolyás alatt botrányosan viselkedett, a Tanács kihágási bírája 150 forintra büntette. A lap e számában (január 18.) közölte az Egészségügyi Miniszter rendeletét is: „Drága mulatság lesz berúgni! – Részegség által keresőképtelenné vált biztosítottaknak keresőképtelensége első három napjára táppénz nem utalható, továbbá ha a biztosítottnak kórházi – gyógyintézeti – ápolásra van szüksége, az első 3 nap időtartamára az ápolás költsége a biztosítottat terhelik...”