jegyzet

2021.12.04. 12:00

Karácsonyi „gondok”

Vizvári Soma

Ki mit kapott karácsonyra? Ez volt az első téma az iskolában minden év elején. Volt, hogy maga a tanár tette fel a körkérdést az órán. Akkoriban meg sem fordult a fejemben, hogy vannak gyerekek, akiknek egy tál meleg étel is ajándék.

Emlékszem, 2007 vagy 2008 lehetett, amikor különösen izgatott voltam szenteste előtt. Akkoriban már elég idős voltam ahhoz, hogy előbb megvárjam a családi vacsorát, és csak aztán toporzékoljak az ajándékozásért. Így aztán egy nagy adag székelykáposztával és az utána küldött bejglifojtással a hasamban téptem szét türelmetlenül a csomagolást. Már a csomag fogásából éreztem, megkaptam!

Néhány pillanat múlva már egyértelmű volt, hogy tulajdonosa vagyok egy új kosárlabdameznek, amelyre a kedvenc játékosom, bálványom neve van felírva. „Micsoda dolgokat fogok csinálni az edzéseken ebben a mezben!” – gondoltam.

Mindenkinek mást jelent az ünnep, az ajándékozás

Elégedett voltam. Nem kellett hozzá valami kütyü, ami csak egy-két kiváltságosnak volt meg az osztályban. Elég volt hozzá egy pár grammnyi lyukacsos poliészter. Erre akkor büszke voltam, de így utólag biztos vagyok benne, ha nem pont azt a mezt kapom meg, nagyon csalódottan fekszem le aznap.

Pedig a legnagyobb „problémám” az volt, hogy meg kellett várnom, míg megtöltöm a hasam, mielőtt kibontom az ajándékom. Mások arra várnak születésük óta, hogy egyszer igazán jóllakjanak. A Magyar Vöröskereszt jóvoltából idén is segíthetünk nekik.

Címkék#jegyzet

Ezek is érdekelhetik