A dunaújvárosi máltások is segítettek a gyűjtésben

Elsősorban alapvető fontosságú termékek gyűltek össze, mint a tészta, a konzervek, a rizs, a liszt, a cukor, az étolaj és a különféle édességek.

Dr. Gécziné Nagy Zsuzsanna, a Máltai Szeretetszolgálat dunaújvárosi játszóterének és támogatószolgálatának vezetője is aktívan, a helyszínem vett részt ebben a munkában.

– Az idén második alkalommal támogattuk a Magyar Élelmiszerbank Egyesület szervezésében létrejött karácsonyi adománygyűjtést. A munkánkat a Park centerben lévő Aldi áruházban végeztük. A mostani gyűjtés össz­értéke meghaladja az elmúlt évi eredményünket.

Minden betérőt megszólítottunk, és bár nem biztos, hogy valamennyien adományozókká váltak, de reméljük, hogy legközelebb ők is megteszik, amit lehet. Arra kértük a hétvégi vásárlásra érkezőket, hogy gondoljanak a nélkülözőkre, és a lehetőségük szerint vegyenek valamilyen tartós élelmiszert nekik is.

– Sokan akarták tudni az adományok sorsát, főleg azt, hogy hol és kinek fogjuk átadni azokat. Elmondtuk nekik, hogy amit azon a helyszínen mi gyűjtünk össze, azt a városban élő rászorulóknak fogjuk átadni.

– Az adományokból a játszóterünk dolgozói egységcsomagokat készítenek, amiket a látókörünkben lévő rászorulóknak adunk át. Ezekbe tartós élelmiszerek és édességek kerülnek.

– A gyűjtés közben is sokan megkerestek bennünket, hogy feliratkozzanak az érintettek közé. A gondozottainknak kiszállítjuk azokat, a többieket pedig kiértesítjük, és itt nálunk fogjuk nekik átadni két héten belül.

– Jóleső érzéssel végeztük ezt a munkánkat is, mert tudjuk, hogy milyen sokan várnak ilyenkor valamilyen kis segítségre.

Hargittai Veronika, a Támogató Szolgálat személyszállítója is kivette a részét az adományok gyűjtéséből.

– Szívesen fogadtam a betérő vásárlókat. A szórólapok láttán előfordult, hogy valaki egyből megkérdezte: mivel járulhat hozzá a gyűjtéshez, mert a leghasznosabb dolgok közül választana. Olyan is akadt, aki elhatárolódott tőle, mert úgy érezte, és ki is mondta, hogy ő is rászorulna a segítségre.

– Találkoztam olyan családdal is, akik, amikor megtudták, hogy mit kérünk tőlük, visszamentek egy másik bevásárlókocsiért, mert bőven mérték az adományukat. Olyan, szemmel láthatóan szerény sorsú emberekkel is összehozott bennünket a véletlen, akik lehajtott fejjel, szerényebb adománnyal érkeztek, de ki nem mondva is éreztük rajtuk, hogy nagyon fontos volt a számukra, hogy ők is adhattak.

– Ennélfogva voltak szívszorító és emelkedett pillanatai is ennek a pár napnak, amiről egy ilyenkor, karácsony táján gyakran citált mondás jutott az eszembe: „Nem azok adják önmagukhoz képest a legtöbbet, akiknek sok van, hanem azok, akik a legjobban tudják, hogy milyen az, amikor valakinek semmije sincsen.”