„A hivatásomon keresztül próbálok adni az embereknek”

– Már 2019-ben is számos interjúban megfogalmazta, hogy különleges eseményként tekint a magyarországi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Mit jelent az ön számára ez a rendezvénysorozat?

– Ez a katolicizmus ünnepi hete, és úgy vélem, Magyarország számára is kiemelt jelentőséggel bír. Másrészt úgy látom, hogy a jelen helyzetben rendkívül nagy szükség van arra, hogy újra megtérjünk és újrakezdjünk mindent. Megtanultuk elnagyolni a dolgokat, és ezt nem lenne szabad. Én magam sem voltam az életem során mindig rendes keresztény, de most már itt, az életem utolsó szakaszában azt mondtam Pitti Katalinnak, hogy vagy nagyon rendesen csinálod, vagy nincs más választás. Komolyan figyelek arra, hogy őszintén, odafordulással megéljem a hitemet. Sajnos, az utóbbi időben számos fellépésemet le kellett mondanom, mert édesanyám, aki hosszú időn át nagyon beteg volt, augusztus végén hunyt el. A húgommal együtt próbáltuk az elviselhetetlent számára enyhíteni. Szeptember 10-én temetjük édesanyámat (az interjú szeptember 6-án délután készült – a szerk.), és erre a hétre én minden felkérésre igent mondtam, mert azt hiszem és gondolom, hogy e fellépéseken én utána imádkozom, így továbbítom számára a legszentebb imádságaimat.

– A járványhelyzet, a bezártság hónapjaiban is folyamatosan dolgozott, tanított. Sőt, egy régi nagy terve is megvalósult: egy dupla albumon verses-zenés összeállítással emlékezett meg Trianonról és a döntés máig ható traumájáról.

– Nagy ajándéknak tartom az élettől, hogy ez a tervem megvalósult. Nem volt egyszerű, hiszen az első pályázati anyagomra gyakorlatilag érdemi válasz sem érkezett, hiszen beütött a járványhelyzet. Már elmúlt a szégyenletes trianoni döntés 100. évfordulója, amikor véglegessé vált, hogy elkészülhet ez a dupla lemez, amely egyaránt tartalmaz verseket és népdalfeldogozásokat is. Rendszeresen fellépek a határon túli magyarlakta településeken, és fantasztikus az a szeretet és törődés, ami körülvesz. Gyakran érzem, hogy bőven van mit tanulnunk a határainkon túlra szakadt magyaroktól. E héten tanítok Tatán, majd utazom Kárpátaljára. Én ezt egyfajta szolgálatként élem meg, hiszen azért megyünk, azért lépek fel, hogy egymást megemeljük. Azt gondolom, hogy ha én ebben tudok segíteni bárkinek, csak egy embernek is, akkor már megérte.

Hosszas gyűjtés előzte meg a Trianon-emlékévre készített albumot

Az album összeállítását egy komoly gyűjtőmunka előzte meg, az összes elszakított országrészből válogattam dalokat. E dupla lemez egyben szól a múltról, ám szól a jövőről is, amely felé bizakodással fordulunk. Ebben az évben leszek hetvenéves. Számomra megadta a jó Isten, hogy a hivatásomon keresztül én nagyon sokat tudok átadni az embereknek. Az is egy fantasztikus adomány, hogy egy-egy fellépés után a hallgatóságból többen odalépnek hozzám és gratulálnak, ekkor úgy érzem, nem volt hiába mindent odaadni, ami aznap bennem volt. Bár a családom rendre kérdezi, miért nem ülsz már néha otthon. Nem vagyok rá képes, mindig keresek, gyűjtögetek, ötletelek. Már most is a fejemben van egy új est, amit szeretnék hamarosan megvalósítani. Egy igazi művész haláláig dolgozik, már ha van érvényes mondanivalója. Mert, ha nincs, akkor kár kimenni az emberek elé.

– Dr. Sebők János Az érzelmek papnője című könyvben úgy fogalmazott önről, hogy világ­sztár lehetett volna, ám rossz időben született, hiszen karrierje elején még nem létezett külföldi meghívás, fellépés, csak emigráció árán. Megbánta, hogy korábban nem a külföldi karrier mellett döntött?

– Jó a kérdés, a válasz pedig összetett. Én legbelül mindig azt gondoltam és éreztem, hogy egy magyar énekesnő vagyok. Az embernek ott van dolga, ahová született, azon a földön. Amit kaptál a jó Istentől és amit a mestereid által kitanulhattál, azt neked itt kell vissza- és továbbadnod. Kodály Zoltán azt írta egyszer, hogy a művészetben nincs lift, csak lépcsőfokonként lehet haladni. Ami egyszer sikerült, az nem biztos, hogy ma is fog. Ma ugyanúgy meg kell szorgosan dolgozni érte, hogy majd a próbán, a fellépésen újra képes legyek arra a teljesítményre. Kodály arra is kitér, hogy a legfelsőbb emeletre csak a művész jut el, aki hangszerével – az énekhang is hangszer – eljut oda, hogy megszűnik az anyag és a lélek kezd el muzsikálni. Én erre próbálom nevelni a tanítványaimat is. Úgy kell megtanulni a darabot, hogy a zsigereidben legyen. Ha szentségként tekintünk a művekre és a magunk tehetségére is, akkor óriási felelősség megszólaltatni egy darabot. Ehhez kell a bátorság és az elhivatottság. A gyakorlás az a munka, amely a legszebb dolog az alkotás folyamatában. Mert a gyakorlásban járja végig az ember az összes stációt, ahol elbukhatsz.

– Több mint húsz éve tanít. Dolgozott docensként is Szombathelyen, jelenleg is oktat Tatán.

– A szombathelyi feladatom véget ért, elküldték a nyugdíjas korú oktatókat. Nagyon élvezem, hogy a tatai zeneiskolában dolgozhatok. Éppen most vették fel egy tehetséges diákomat a konzervatóriumba, és ő el is határozta, hogy a komolyzene felé fordul, operaénekes szeretne lenni. Nagyon nagy boldogság számomra a fiatalokkal dolgozni. Vannak a szerényebb képességűek, velük is jól haladunk, és vannak a briliáns tehetségek, akik előtt szép jövő áll. Az online oktatás is új kihívásokat jelentett, de közösen megoldottuk. Ők is, én is a monitor előtt izzadtunk, de aztán szépen teljesített végül mindenki. Most pedig egy új feladat vár rám, hiszen felkértek a Szegedi Tudományegyetem zenei tanszékén tanítani.

– Az ön munkásságának értő ismerői rendre kiemelik, karakteréhez leginkább Verdi és Puccini darabjai állnak a legközelebb.

– Rengeteg Verdi- és Puccini-darabot játszottam. A Pillangókisasszonyt több mint 16 éven át. Őszinte leszek: nincs legkedvesebb darabom. Volt felkérésem, amelyet háromszor adtam vissza, végül mégis elvállaltam, megérte. Minden munkát tisztelni kell!

– Tavaly a Magyar Állami Operaház örökös tagjai közé választották.

– Talán ez a legfontosabb elismerés, amit pályafutásom során kaptam, hiszen a kollégák szavazatai alapján választottak meg. Mindig úgy tekintettem magamra, hogy ami feladat jön, ami elér, azt igyekszem legjobb képességeim szerint megcsinálni. Hatalmas megtiszteltetés, hogy az operaház örökös tagja lehetek.

Az operairodalom csodálatos szerepei

Pitti Katalin tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola – konzervatórium – énektanszakán kezdte, majd a zeneakadémiára, ma Zeneművészeti Egyetemre nyert felvételt, dr. Sipos Jenő professzor növendéke lett. Az 1978/79-es évadtól a Magyar Állami Operaház magánén­ekeseként szerződtették, ahol az operairodalom legcsodálatosabb szerepeit énekelte. Szakmai elismerései: érdemes művész, Liszt Ferenc-díjas, Oláh Gusztáv-emlékplakett, Déryné-díjas, Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjas, Artis Jus díjas.