Terített asztal várta a Dunaföldvári Kertbarát Egyesület tagságát a tájházban

–Mit látott a tagság szemében? – kérdeztük Lipták Tamást, az egyesület elnökét.

– Azt, hogy velem együtt ők is várták ezt a napot, hogy újra találkozhassunk. Az elmúlt másfél év mindannyiunkra óriási terhet rakott, amitől már szerettünk volna megszabadulni. A találkozásunk ennek az egyik eszköze volt, nagy örömünkre szolgált.

Erre a napra semmi nagy dolgot nem tűztünk ki feladatul, hacsak a régen várt találkozásunk ténye nem számít annak. Az eseményt egy komoly döntés előzte meg: levágattunk egy marhát, amiből Kolesszár Miklós barátunk egy finom pörköltet főzött. Ezt fogyasztottuk el közösen. A hozzá való jó borokat pedig a gazdák, a kertbarátok és a borlovag barátaink képviseletében hozták a saját pincéjükből. Így aztán minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Nagyon jó, régi barátság köti össze a mi közösségünket.

– Kellemes örömöt adott a társaságnak a további közös programok lehetősége?

– Igen, ilyenek a rendszeresen megszervezett kirándulásaink is. Ezekből a külföldi utakat Permizsák Misi bácsi, az alelnökünk szokta a kezébe venni, előkészíteni és lebonyolítani, de az idén óvatosságból egyelőre belföldi túrákra gondoltunk. Mellette természetesen a számunkra szinte kötelező, helyi városi programjainkon való részvételre, úgymint az augusztus 20-i és a szüreti fesztivál eseményeire. Már gondoltunk a későbbi, Márton-napi és az adventi rendezvényeken való szereplésünkre és az aktív részvételünkre is. Bizakodunk a sorsunk szerencsés alakulásában.

– Sikeresen vizsgázott a közösség?

– Jó érzés volt látni az előkészületek során ezt a kollektív megmozdulást, amivel a tagságunk, mintha nem is lett volna szünet, gördülékenyen sátrat épített, berendezte azt, megterített, és az összefogásuk nyomán, finom étel is került az asztalra. Nagyon jókedvű lett ez az eseményünk is.

– A borverseny?

– Rendhagyó időszak áll mögöttünk. Az elmúlt évben és az idei tavasszal is elmaradtak a borversenyek a városban. Nem lett kiválasztva a Város bora és a Borlovagok Zászlósbora sem. Ezeknek pedig előremutató, a gazdák számára segítséget nyújtó hatása is van. Ezért az idei évben a szüreti fesztivál keretein belül szeretnénk ezt lebonyolítani. A nagy városi esemény közelében található helyi Burgundiában, nyitott pincékkel, főzéssel és egy könnyűzenei koncerttel szeretnénk emlékezetessé tenni azt.

– Önzetlen segítségét elismerve, a megjelentek tapssal köszöntötték Vecsei Pált.

– Bár a tagság többsége tőlem jóval idősebb, de rendkívül jó és aktív társaság, amely szívesen fogadott tagjai közé. Magam is kertészkedő ember vagyok, de csak kicsiben, a kedvtelés szintjén foglalkozok a szőlővel és a konyhakerti növényekkel. Nagy örömöm van benne, pláne, amikor dicsérik a portékámat, vagy mondjuk a boromat, ami saját termelésű szokott lenni. Az idén viszont sajnos a jég tönkretette a növényeimet. Különösen nagy kár érte ez évben, hiszen a maradékból ítélve szép termésre számíthattunk az idén. Reméljük, hogy ezt már nem veszi el az Úr tőlünk.

– Miért kapta a vastapsot?

– A városi közgyűlés jogi bizottságának vagyok a tagja, és az ott kapott tiszteletdíjam egy részét ajánlottam föl az egyesületünknek. Ez a hallható elismerés jólesett, de azt gondolom, hogy mindenki tegye meg, ami tőle telik. Remélem, hogy ez a kis segítségem a köz javára, jó célokra lesz fordítva!

Terner Istvánné, az egyesület pénztárosa a tagokat lelkesítő programtervezettel jelentkezett.

– Szeretnénk, ha az év második felére már nem térne vissza a vírus, és ezért a következő programokat szerveztem a tagságunk részére. Elsőként egy kis pihenést, fürdőzést álmodtam meg a csapatnak Tamásiba. A következő kiránduláson a gyáli kertbarátokhoz megyünk viszontlátogatásra közel ötven fővel. Őket tavaly augusztus 20-án láttuk vendégül. A tájházban egy finom reggelivel fogadtuk őket, azután városnézés következett, délben halászlé a Duna-parton, délután motorcsónakázás. Most ezt a látogatást viszonozzuk. A szívem csücske: a Szegedi Szabadtéri Játékokon nézzük meg az Apáca show című darabot. Már tavaly is szerettünk volna eljutni, meg is szerveztem mindent, de a Covid közbeszólt. Kellemesnek ígérkezik a délutánunk és az esténk. Előbb egy kis fagyizás Soltvadkerten, utána egy városnéző kisvonatozás Szegeden, majd este az előadás.

– A további kirándulásaink közül az első Harkány–Siklós–Villány vidékére vezet, talán nem is kell részleteznem a programunkat. A következő borkóstolással egybekötött programunk a Kiskunmajsa–Hajósi pincefaluba vezet. Igalra fürdőzni indulunk.

Nagy Gábor, a helyi Szent Rókus Borlovagrend tagsága mellett a kertbarátokéra is büszke lehet.

– Mindkét szervezetnek tagja vagyok. A kertbarátokénak huszonhárom éves koromban lettem az egyik alapítója. Babics József kertészmérnökkel mi ketten voltunk a fiatalok ebben a csapatban. Ki sem merem számolni, hogy mennyi ideje történt.

– A boros szakmában a kimagasló minőséget képviselő borairól híres. A kertészetben miről?

- Ma már „csak” a gyümölcsösben és a szőlőben, de az én életkoromban már ez sem kis teljesítmény. Fiatal koromban másfél hektáros szabadtéri kertészetet vittem, a növénytermesztéstől a piacozásig minden tevékenységével együtt. A mai feladatokat szinte játékból, de teljes szívvel végzem. Ez az igazi egészséges tevékenység. A méltán híres, jó bornak valót adó szőlőmmel a múltkori vihar szörnyen elbánt. Talán negyven évvel ezelőtt történt hasonló szörnyűség, de az akkori kevesebb kárt okozott. Tragikus módon a gyönyörű ültetvényem totálkáros lett, még csak levél sem maradt rajta!