Szinte eltűntek a fecskék

Valaha nem volt olyan családi ház, amelynek dobozolt vagy éppen csüngő eresze alatt ne lakott volna legalább egy fecskecsalád. Azokban az időkben is sokan bosszankodtak miattuk, mert bár mindenki tudta, hogy hasznos élőlények és szerencsét hoznak a háznak, ahova beköltöznek, mégis sokan leverték a fészekkezdeményeket vagy akár a fészket is, hogy más falát kenjék össze, és más udvarát piszkítsák.

Napjainkban az intézményesített szúnyogirtás, a nagyüzemi mezőgazdaságban felhasznált rovarölő szerek és persze a klímaváltozás miatt évről évre kevesebb fecske csinál nyarat. A rovarok jól alkalmazkodnak minden támadáshoz, így számuk a vegyszeres kezelések ellenére egyre magasabb, ám természetes ellenségükből, a fecskéből egyes szakemberek szerint több millió hiányzik az országban. A szúnyogirtás, főleg, ha kémiai idegméreggel történik, olyan rossz hatásfokkal működik, hogy száz elpusztított hatlábúból csak kettő szúnyog.

A klímaváltozás is jelentősen befolyásolja az állományukat, és míg a korábbi századokban húsz-harminc-ötven évente következett be egy negatív periódus, most két-három évente. Emellett bármennyire is érthetetlen, még ma is sokan leverik a fecskefészkeket, annak ellenére, hogy a felvilágosító kampányok hatására ezen esetek a felére csökkentek.

Ha visszatérne a régen megszokott egyedszám, vagyis kétmillióval több fecske lenne, akkor ezek a hasznos madarak évente kétezer tonna repülő rovartól szabadítanának meg bennünket.

Mint megtudtuk, nemcsak a házaink falán fészket építő molnár- és füsti fecske csökkenő egyedszáma a gond, hanem 62 százalékkal mérséklődött a partfalakon kolóniákat alkotó partifecskék egyedszáma is 2000 és 2010 között, mert egyre fogy a számukra alkalmas élettér.

Mivel egyre kevesebben érkeznek, így még kevesebben ülnek a drótokra, mint a hangjegyek, jelezve, hogy eljött az ősz, az indulás ideje.