Végül minden jóra fordult

Az eset úgy indult, hogy hétfőn reggel egy férfi meglátott két kölyökkutyát az alsó Duna-parton. Megállt, ételt és italt rakott ki nekik. Próbálta megfogni őket, de féltek a kicsik, neki pedig sietnie kellett a munkahelyére. Nem sokkal később Gyenes Józsefné (akit sokan a Dunaújvárosi Óvoda vezetőjeként ismerhetnek) arra sétált kutyusával. Ott meglátta az egyik egy védtelen kiskutyát a vízpartnál. A két eb észrevette egymást, ám a kölyök megijedt, és elszaladt. – Szerettem volna befogni, de nem tudtam. Ijedtem néztem, ahogy az úttest felé fut, próbáltam szólongatni neki, de hiába. Szerencsére az arra jövő kocsik lassítottak. Láttam, hogy egy autós megállt, aki végül meg tudta fogni, magához vette a kutyust és elhajtott vele- idézte fel Gyenes Józsefné, majd folytatta. – Hazafele annyit gondolkodtam azon, hogy kinek szóljak, mi legyen most, hiszen láttam a másik kiskutyát is szaladni, és még ott kóborolhat azóta is. Menet közben találkoztam egy kutyás ismerősömmel, Ambrus Erzsébettel. Kértem, hogy nézzen ő is körbe a sétáltatás közben. Otthon kitettem a jelzést a Facebook-ra. Egy óra múlva pedig hívott is az Erzsi, hogy megtalálta, nála van a kiskutya. Elmondta, hogy remegett a kicsike, elviszi állatorvoshoz, mert úgy néz ki, hogy sérve van. Felajánlottam, hogy hozzájárulok az orvosi költséghez. Ekkor már teljes volt az öröm és a megnyugvás, ugyanis időközben rendeződött a másik kiskutya sorsa is.

Ez a fejlemény egy Facebook-bejegyzéstől kezdődően derült ki, amit Bodnárné Gabriella osztott meg. Ő volt az az autós, aki megállt és magához vette a csöppséget. – A szokásos útvonalon mentem dolgozni, és megláttam a Duna-parti útszélen egy rohangáló kiskutyát. Megállt, elindult felém, aztán elszaladt. Bizonytalan voltam, hogy most mit csináljak. Azt tudtam, hogy semmiképp sem szeretném magára hagyni. Tettem egy kört, közben egy kicsivel messzebb megláttam egy kutyás hölgyet, látásból ismerős volt (ő Gyenes Józsefné- a szerk.), aki szintén aggódva szólt nekem, hogy ketten vannak a kölykök. Én csak az egyik láttam, akit végül sikerült megfogni- mesélte lapunknak Gabriella. A kóborló kutyusuk hírét megosztotta egy Facebook-csoportban, és itt találtak egymásra a történet szereplői. – Nálunk vannak már kutyusok és cica is. Elhoztam a munkahelyemre a kiskutyát, és feltettem a közösségi oldalra, mert biztos voltam benne, hogy sikerül neki gazdit találni, nagyon sok állatszerető ember van. A felhívásra azonnal jelentkezett és felajánlotta segítségét a DÁV Dunaújvárosi Állatvédő Egyesület. Délután jöttek a kiskutyáért, addig bent volt velünk a munkahelyen. Kedves volt a főnököm, megengedte, hogy az egyik irodában lehessen a kutyus. Nálunk mindenki állatbarát, úgyhogy elhalmoztuk szeretettel. Nagyon félős volt egyébként, néha sírdogált is, ám megnyugodott, idővel odafeküdt a kolléga lábához – osztotta meg velünk Gabriella.

A folytatásról pedig már a DÁV egyesületi tagja, Illésné Székely Dóra beszélt lapunknak. Délután elmentek a kutyusért és állatorvoshoz vitték. Nincs nagy baja, ám nagyon férges volt a kicsi. Dóra elmondta, hogy az állatorvos után ideiglenes befogadóhoz került volna a kutyus, ám erre nem volt szükség, késő délután már új gazdira, otthonra talált a kis Vénusz.

A kislányok története végül hepi enddel zárulhat az állatbarátoknak köszönhetően. Aztán kezdődhetne egy másik sztori is arról, hogy kerülhettek oda a két-három hónapos csöppségek, egyedül….