Nem vettem elég komolyan a koronavírus tüneteit – hiba volt

Rendszeresen kezet mostam, fertőtlenítettem, tartottam a távolságot, és a maszkot is rendszeresen hordtam

– Mint tudod – kezdte a történetét –, biztosításokkal, hitelekkel foglalkozom. A járvány miatt itthonról dolgoztam már jó ideje. Nem mentem sehova, betartottam az ajánlásokat. Rendszeresen kezet mostam, fertőtlenítettem, tartottam a távolságot, és a maszkot is rendszeresen hordtam. Mivel elváltunk, a nagylányommal élek együtt, ő is teljes mértékben figyelt magára és másokra is. Biztonságban éreztük magunkat. Neki, és mint kiderült, a családban mindenkinek voltak megfázásos tünetei. Mi legalábbis ennek hittük, nem vettük komolyan az apró jeleket. Nagylányomnak csak a torka fájt egy kicsit, és semmi más nem volt. Pont ettől alattomos ez a betegség, hogy akár szimptómák nélkül is lehetünk betegek és fertőzőek.

– Mikor kezdted magadon érezni a tüneteket?

– December 24-én anyukámnál töltöttük a szentestét, ott is aludt az egész család, majd visszamentünk 30-án is hozzá a születésnapját megünnepelni. Akkor hallottam, hogy egy volt osztálytársam meghalt a koronavírus-betegségben. Állítólag este rosszul lett, de úgy gondolta, nem megy be a kórházba, csak másnap reggel. Ekkor már nagyon rosszul volt. Szinte egyből lélegeztetőgépre tették, de pár nap után meghalt. Teljesen lesokkolt a hír.

Orrfolyás, kis láz, semmi komoly, gondoltam

Másnap, szilveszter napján már egyedül voltam otthon. Ekkor elkezdtem köhögni. Semmi más, nem volt komoly. Másodikán átjött az egyik barátom hozzám. Ekkor még köhögtem, de már jelentkezett a gyengeség is. A szokásosnál előbb fáradtam el. Orrfolyás, kis láz, semmi komoly, gondoltam. Mivel nem múltak a tünetek, felhívtam az ügyeletet, ahol ACC-t javasoltak. Kérdezték, hogy elment-e a szaglásom, íz-érzékelésem, de nem volt semmi ilyesmi. Azt javasolták, hogy figyeljem magam, és ha bármi változna, hívjam őket. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy covidos lehetek, ezért negyedikén felhívtam a mentőket, hogy szeretnék teszteltetni. Bevittek a Dél-Pesti Kórházba, vért vettek, készítettek egy tüdőröntgent, és este kaptam egy zárót, hogy a tüdőm rendben van, de elkaptam a koronavírust. Bár hazaengedtek, de csak hajnali négykor tudott elvinni a mentő. Hajnali egy órakor elkezdtem nagyon köhögni. Nem tudtam aludni, emiatt nagyon álmos és fáradt voltam. Kaptam köhögéscsillapítót. Mikor megköszöntem a gyógyszert, azt mondta a doktornő, hogy ne köszönjem, csak legyek jobban, de számítsak arra is, mert elképzelhető, most jön majd csak a feketeleves. Nyugtatgattak, mert már szinte pánikoltam. El akarok menni innen, mikor jön végre a mentő?

– Mi történt, miután hazaértél?

– Az állapotom egyre rosszabb lett, nem tudtam aludni, az ágyon ülve, görnyedve tudtam csak köhögés nélkül meglenni. Bármilyen más pozíció azonnali köhögőrohammal járt. Emiatt még inkább legyengültem. Nem volt erőm még a WC-re sem kimenni. Úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek. Felhívott a barátom, aki másodikán nálam járt, hallva az állapotomat szinte rám parancsolt, hogy azonnal hívjam a mentőket, ne játsszak ezzel. Felhívtam a mentőket, és elmondtam nekik, hogy kimutatták már nálam a koronavírust, de most lettem nagyon rosszul.

Úgy éreztem, hogy ott állok a Teremtő előtt, és most dől el a sorsom

Megvizsgáltak, és furcsa hangokat hallottak a tüdőmnél. A SOTE-ra, a pulmonológiára kerültem. Bevittek a „vesztegzárba”, ahol csak pár percet kellett várnom, és jöttek is. A csuklómból vért vettek. Ekkor már olyan rosszul voltam, hogy nem tudtam, mi lesz velem, megmenekülök, vagy itt lesz végem. Tényleg úgy is éreztem, hogy ott állok a Teremtő előtt, és most dől el a sorsom. Az orvos azt mondta, hogy még időben mentem be. Az oxigénszaturációm hetven körül volt. Fulladás határán voltam. Azonnal oxigénmaszkot kaptam. Ettől megkönnyebbültem. Kaptam vérhígító injekciót, antibiotikumot, vitaminokat és ki tudja még milyen gyógyszereket. A CT kimutatta, hogy kétoldali heveny tüdőgyulladásom van. Illetve az lett két nap alatt. Ekkor már a bal tüdőmben három ujjnyi víz volt. Azt mondták, hogy mindenképpen le kel szívatni a vizet a tüdőmből. A professzor asszony, a kezelőorvosom csinálták meg négy medikussal. A hátamnál szúrtak be egy nagy tűvel a tüdőmig, nem éreztem fájdalmat, de nagyon kellemetlen volt érezni ahogy a rétegeken áthalad a tű. Ekkor már olyan gyenge voltam, mint a harmat. Emiatt a végére elájultam.

Mindenki szidja az egészségügyet, de mind a két kórházban maximálisan meg voltam elégedve az orvosokkal és a nővérekkel. A SOTE-n pedig csúcs szuper körülmények vannak. Naponta többször jöttek be hozzám, nézték a hőmérsékletet, az oxigénszaturációt, kérdezték, hogy érzem magam. Négy-öt orvos naponta meglátogatott, leültek beszélgetni velem. Szóval, tényleg csak jót tudok mondani róluk.

– Mikor kezdtél javulni?

– Egy nap híján két hétig voltam a kórházban. Amikor a vizet eltávolították tüdőmből, végre rendesen levegőhöz jutottam. Mivel a SOTE egy egyetemi kórház, lehetőségük van kísérletezésre is. Miután elmondták a lehetőségeket, beleegyeztem abba, hogy infúziót adjanak be nekem. Ettől aztán egyre jobban lettem öt nap alatt.

– Milyen mellékhatásokat tapasztaltál magadon?

– Nekem az idegrendszeremet támadta meg a vírus. Egyszerűen nem ismertem magamra. Hihetetlen érzékeny lettem. Minden előzmény, vagy ok nélkül elkezdtem sírni. Naponta többször is. Ma már ebből nincs semmi, de a fáradékonyság megmaradt. Tíz kilót fogytam le a betegség miatt, mert szinte nem tudtam enni, csak inni. Mára ez a súly visszajött. Bár az osztálytársam halála miatt komolyabban vettem a tüneteket, mégis a barátom erőszakoskodására mentem kórházba. Sokat köszönhetek neki, mert lehet, hogy ezzel az életemet mentette meg. Szerencsére most már elkezdődtek az oltások. Sokan mondják, de nagy igazság, hogy mindenféle oltás ezerszer jobb, mint elkapni ezt a betegséget, vagy éppen továbbadni másnak. Én ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg. Nem kívánom senkinek!

Ön regisztrált már az oltásra? Itt megteheti: https://vakcinainfo.gov.hu/