Az anyaság egyúttal folyamatos tanulást is jelent önmagunkról

– Hogyan néz ki egy átlagos napotok?

– Reggel, ébredés után átöltöztetem Zalánt, eszünk, majd megfőzzük az ebédet, takarítunk, játszunk, igyekszem minél több időt tölteni vele a szabad levegőn. A délutáni alvás után pedig általában az a program, amit a kisfiam szeretne. Este pedig kezdődik az esti rutin.

– Mesélj a kisfiadról, Zalánról!

– Fergeteges humorú, határozott, erős akarattal rendelkező kisfiú, aki imád felfedezni és nagyon kreatív. Nyitott bármire, mi pedig igyekszünk mindent megmutatni neki. Elfogultnak tűnhetek, igazság szerint az is vagyok, hiszen kik mások legyenek elfogultak a gyermekükkel, ha nem a szülei?

– Tudsz magadra időt fordítani?

– Amiben csak tud, segít a férjem a három műszak mellett. Igazán szerencsés vagyok, hiszen mindenben támogat. Szeretek sportolni, a legnagyobb szerelmem a zene és az éneklés. A zenehallgatással tudok a legjobban töltődni. Lényegében egész nap énekelek az egyszemélyes közönségemnek, akit őszinte rajongómnak tudhatok már most. Kinek kell ennél nagyobb siker?

– Milyen érzés anyának lenni?

– Ez egy igazi hullámvasút. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz, egyszerű, csodálatos, örömteli, szomorú, félelmetes, ösztönző, szélsőséges és kaotikus egyszerre. Folyamatos tanulás önmagunkról.

– Ha anyaként jellemezni kellene magad, mit mondanál?

– Nyitott és lelkes vagyok mindenre, amit a kisfiam éppen szeretne csinálni, és igyekszem a nehéz pillanatokat is humorral megoldani, de azért éreztetem, hol van a határ. Szerencsére kellő kópéság is van Zalánban, így sosem unatkozok.

– A gyerek megszületése előtt ilyennek képzelted el magad?

– Érdekes, hogy amikor még a pocimban volt Zalán, többször is gondolkodtam ezen, milyen édesanya szeretnék lenni. Aztán megszületett egy kisember saját akarattal, gondolatokkal, folyamatos alkalmazkodás kellett mindhármunk részéről. Örülök, hogy nem volt konkrét elképzelésem, így nem ért csalódás magammal szemben, illetve egy azért volt. Azt tudtam, hogy sosem akarom megjátszani magam előtte. Hiába mosolyogsz egy tiszta lelkű gyermek szemébe, ha szomorú vagy, mert beléd lát.

– Mit gondolsz az anya és nő szerepéről a mai társadalomban?

– Szerintem minden generációnak megvannak a nehézségei. Most mindenki meg akar felelni mindenkinek, és annyi inger ér minket egy nap alatt, hogy egy hétre is sok. Szerencsére, én időben észbe kaptam. Nem arról van szó, hogy a bölcsebbek szavainak nem hiszek, vagy meg sem hallom ezeket, de valóban igaz, hogy a saját gyermekedet te ismered a legjobban. Nálunk édesanyám mindig jó irányba terel, tudja, ha engem meg tud nyugtatni egy-egy még nem tapasztalt problémánál, utána meg fogom találni a megoldást.

– Mik voltak az eddigi legnagyobb kihívásaid anyaként?

– Nincs tehetetlenebb érzés annál, ha a gyermek sír, és nem tudod, miért, így nem tudsz segíteni. Szerintem a legnagyobb kihívás az, hogy a fáradtság mellett meg kell tanulni türelmesnek maradni. Sokat segített a férjem, és az is, hogy előtérbe helyeztem az empatikus oldalam, hiszen ő egy kisember, aki ki van szolgáltatva nekünk. Minden korszaknak megvoltak és lesznek is a nehézségei, úgy érzem, már sikerült összhangba kerülünk! A kihívásokat szeretem, minden nap tanulok valamit magamról is.

– Gondolom, nincs olyan nap, hogy ne történne valami mókás esemény. Mondanál ilyet?

– Egy energiagombócot nevelek, ezért mindent együtt csinálunk. Újabban utánoz minket – ami elég ijesztő, annak ellenére, hogy nagyon vicces is –, teregetésnél „Bújj, bújj zöldágat” játszik, imád felém szaladni, hogy aztán elkapjam, valamelyik nap pedig egész nap cincogott…

– Hogyan tudod a munkát összehozni az anyasággal?

– Egyelőre itthon vagyunk, szeptembertől bölcsis nagyfiú lesz, én pedig a tettek mezejére lépek újra. Ami a házimunkát illeti, mindent meg tudok csinálni Zalán mellett, csak egy picit lassabban.

– Mik a terveid a jövőre nézve?

– Ez nehéz kérdés, mert úgy érzem, mindenem megvan, amire valaha vágytam. Egy kistesót azért még szeretnénk, mert mindketten testvérei vagyunk valakinek a férjemmel, így pontosan tudjuk, mekkora kincs egy testvér ebben a kiszámíthatatlan világban. Addig figyelem és lesem a fiúk minden kívánságát, az élet pedig úgyis hozza majd a megoldandó feladatokat. Igyekszem minden napot megélni a kisfiammal, mert nemsokára már új élethelyzetben leszünk, nem lesz ez a „jó világ”. De tudom, hogy csak a javát fogja szolgálni, hogy közösségben lesz. Csak az idő ne rohanna ilyen gyorsan...

A gyermek öröme a legnagyobb boldogság az édesanya számára (fotónk illusztráció)

Fotó: pixabay.com