Megkaptam a védőoltást, s erről papírom is van

Az e-mailben rész­letes tájékoztatót küldött a Sino­pharm vakcináról, hatásáról és mellékhatásairól. Nem volt kérdés, hogy kérem, dacára annak, hogy minden készítményről mindent mondanak. Talán a bőség zavara ez, ha csupán egy oltóanyag lenne, nem válogathatnánk. Én bízom az évezredes múlttal bíró kínai orvoslásban, remélem, nem csalatkozom.

A rendelőintézet 4-es oltópontja előtt ­tucatnyian vártuk tegnap délután kettőkor, hogy a 3-as és 9-es körzethez tartozók közül a sorra kerülőknek beadják a védőoltást. A beleegyező nyilatkozat kitöltése után néma csöndben üldögéltünk – szigorúan minden második széken –, úgy tűnt, kicsit lámpalázasan. Ennyi megszeppent nyugdíjas nőt már régen láttam (csupán két férfi volt köztünk). Aztán szólítani kezdték az embereket, s amikor az első beoltott kijött, kérdéseket zúdított rá a felélénkült társaság: „Milyen volt? Érez valamit?”

Az orvos nagy türelemmel mondta el – nekem elsőre, ő maga sokadszorra –, hogyan tartsam a karom, mit tud a készítmény, s az iránt is érdeklődött, van-e kérdésem. Az utolsók között kerültem sorra, így láthattam, hogy mindenki rosszullét nélkül úszta meg az oltakozást, az asszisztensnők folyamatosan ellenőrizték a beoltottakat, minden rendben van-e. Várnunk kellett úgy húsz percet, akkor kaptuk meg az oltási lapot és az igazolást, ezeket a második alkalommal vinnünk kell magunkkal. Az egész 35 percig tartott. Patenten, szervezetten zajlott minden.

Nem történt velem csoda, de tapasztalok változást. Megnyugodtam? Nem feltétlenül. A tekintetben azonban biztosan, hogy most már csak rajtam kívülálló dolgok dönthetnek az egészségem felől. Én megtettem érte mindent.