Királylány vagy akcióhős

Bevallom, igazából sohasem szerettem volna rózsaszín, habos jelmezt magamra ölteni ilyenkor, kiskoromban is fiús lány voltam, aki például arról álmodozott, hogy megküzd a híres mesebeli sárkánnyal. Később sikerült is elérnem, hogy kitörjek a túlzott cukiság maskarájából, de ne szaladjunk ennyire előre. A családi fotóalbumokat feltúrtam, képek után kutattam, több-kevesebb sikerrel jártam ennek során. Nem találtam meg minden képet, amiről mesélni szerettem volna, így azokat mindenki elképzelheti majd a sztorim alapján.

Az első fotón stílusosan hóvirágnak öltöztem az ovis farsangon. A jelmez anyukám keze munkáját dicséri, ő álmodta és varrta meg a tavaszt jelző kecses virágkompozíciót. Többszöri felszólítás ellenére sem sikerült mosolyt csalni az arcomra, azt hiszem, már itt is valamelyik szuperhős-jelmezről álmodoztam, akkoriban már erősen a Tini Nindzsa Teknőcök felé húzott a szívem, a bátor és vicces teknőcök közül Leonardo volt a kedvencem.

A második fotó szintén óvodás beöltözés, mondják, hogy egy kép többet mond ezer szónál, azt hiszem, tökéletesen sikerült itt ezt megvalósítanom, mert kiült az arcomra minden bennem forrongó érzés. A fiúkkal játszottam éppen, és emlékszem, hogy semmi kedvem nem volt felvenni ezt a koszorúslányruhát és pózolni a fotózáson. Látszik is rajtam a világ összes dühe és bánata, a kezemben pedig – a hátam mögött tartva – egy matchboxot szorongattam, még véletlenül sem egy Barbie-babát.

Általános iskolában voltam népviseletbe öltözött lány, cigánylány, virágárus lány és hogy megtörjem a sorozatot, komoly sikerként könyveltem el az utolsó kettőt, ugyanis Zorro és bohóc is voltam. A bohócjelmez különösen szép emlékeket idéz fel bennem, ötödikes voltam, és színes, bohókás ruhakölteményemmel neveztem a jelmezversenyre, ahol a műértő közönség szavazatai alapján elhoztam az első díjat, ami a megtiszteltetés mellett egy kivitorta volt, amit megosztottam osztálytársaimmal. Nagyon vártam friss győztesként a farsangi diszkót, amit külön feldobott az, hogy csók­álló rúzzsal rajzolták rám a mintát, ami halványan napokig remek kiegészítője maradt az arcomnak. No, de ilyeneken nem akadtam fenn, ez még mindig egyik kedvenc általános iskolai emlékem.

Ha most kellene választanom, bizonyára könnyebb dolgom lenne, az biztos, hogy egy erős női karakter bőrébe bújnék, például kedvenc sorozatomban, a Trónok harcában több ilyen is van, nehéz is lenne a választás. Manapság már beszerezhetők egészen részletgazdag és szinte a megtévesztésig élethű maszkok, ruhák, amivel besöpörhetők az elismerések, bár azt hiszem, az anya által készített jelmezt nem pótolhatja semmi!