Anyalét- életem anyaként: Kecskés Adrienn

─ Hogyan néz ki egy átlagos napotok?

Nimróddal, a 3 éves kisfiammal 7 óra körül kelünk fel, főzünk nekem egy kávét és amíg megiszom, visszabújunk mesét nézni vagy játszunk. Aztán készülődünk, öltözünk és 8-ra megyünk az oviba. Én utána vagy hazajövök és itthonról dolgozom, vagy indulok egy-egy építkezésre, felmérésre, meetingre. Nekem minden napom más a munkám miatt, lakberendezőként dolgozom. A délután is attól függ, hogy mi a napi feladatom, fél4-re vagy én megyek, vagy a párom megy Nimóért, de a nagyszülők is szívesen mennek érte. A délutáni program szintén változatos szokott lenni, itthoni játék, közös főzés, kinti biciklizés, nagyszülők meglátogatása, barátok jönnek hozzánk, vagy mi megyünk hozzájuk.

─ Mesélj a kisfiadról!

Ha egy mondatban akarom megfogalmazni, akkor egy nagyon mozgékony, jó humorú, temperamentumos, okos, erős akaratú, mosolygós, életvidám és huncut szeretetgombóc. Mozgékony alatt azt értem, hogy ő amióta elindult, azóta nem megy, hanem fut, még itthon is. Nagy a mozgásigénye, szerencsére mindenre kapható. Felfedező, kísérletező és nincs félelemérzete, viszont ha leül, akkor általában az ölünkbe és akkor százszor elmondja, hogy mennyire szeret minket!

Amire büszke vagyok, hogy mivel már picinek nagyon nyitott típus volt, így sok foglalkozásra jártunk és ez a mások iránti nyitottságán és a beszédén nagyon érződik. Másfé éves kora óta nagyon szépen beszél és fogalmazza meg a kis gondolatait.

─ Hogyan tudsz magadra időt fordítani?

Ebben a párom nagyon erős szerencsére! Mivel Nimó mellett szinte lehetetlen, mert nagyon sok figyelmet igényel, így a párom érzi, hogy mikor van szükségem én-időre és ezt sokszor biztosítja. Akár a munka miatt, akár csak barátnőkkel programot szervezni, sportolni, itthon maradni egyedül… szinte mindegy, mindig kitalálja, hogyan tud nekem szabadidőt biztosítani.

A kapcsolatunk és a családi harmóniánk alapja, hogy elég szabadságot biztosítunk egymás számára. Úgy tapasztaljuk, hogy Nimónak is sokkal jobb, ha külön-külön is tölt velünk minőségi időt és utána egy „felfrissült” anyával vagy apával találkozik.

─ Milyen érzés számodra anyának lenni?

Rendkívüli! Azt mindig is tudtam, hogy szeretnék gyereket, de mivel elég önmegvalósító típus vagyok, így abban is biztos voltam, hogy harminc éves korom után. És jó döntés is volt, le tudtam lassulni, elengedni a munkát, megnyugodni és megélni az anyaságot. Minden este, még nézem a Nimót, mikor alszik, az jut eszembe, hogy micsoda ajándék az életemben. Rengeteget kapok és tanulok tőle.

─ Ha jellemezni kellene magad, mint anyát, akkor mit mondanál magadról?

Nagyon türelmes típus vagyok, ami talán a legnagyobb előnyöm az anyaságban is. A hátrányom, hogy nagyon nehezen mondok nemet és rendkívül elfogult vagyok a fiammal.

Igyekszem racionális és következetes lenni. Emellett szeretek nagyon mókázni vele, együtt játszani, visszamenni gyermekbe. Olyan anya vagyok, aki könnyen alkalmazkodik a helyzetekhez. Figyelem épp mire van szüksége, milyen hangulatban van és ezek alapján választok szerepet én is. Olyan anya igyekszem maradni a mindennapokban, aki szereti kinyitni gyermekének a világot, együtt sokat beszélgetni, főzni, játszani, nevetni, utazni.

-Ez az elképzelésed passzol ahhoz, amilyennek a Nimród megszületése előtt képzelted magad?

Azt gondolom, hogy alapvetően igen. Jó fej anya akartam lenni, aki inkább példamutatással és sok türelemmel neveli a gyermekét, mintsem klisékkel. Sok időt akartam vele tölteni, amíg csak lehet, és azt érzem, hogy ez sikerült. Az első két évben szinte mindennap volt valami közös programunk, foglalkozásunk. Jártunk Ringatóra, Zenebölcsibe, Jógára, Aktívmami tornára, Szülők klubjába, Dévény-tornára… Illetve sok gyerekes programra. A barátaink általában úgy jelentkeztek be, hogy megkérdezték „beleférnek-e Nimó naptárjába a közeljövőben?”

- Mit gondolsz az anya és nő szerepéről a mai társadalomban?

Ez egy nagyon velős kérdés és téma. Nimó születése előtt évekig foglalkoztam ezzel a témával a Női Bizalomi Kör szervezése alatt. Rengeteg nővel és élethelyzettel volt szerencsém megismerkedni.

Alapvetően azt gondolom, hogy amikor egy nőnek gyermeke lesz, azzal ő más lesz. Nem más ember, hanem máshogy lesz nő. Erősebb lesz és talán több is. Én úgy érzem, hogy kinyílt a nőiességem, amióta Anya is vagyok. Sokkal több tapasztalásom van és sokkal több dologra vagyok képes egységnyi idő alatt.

A körülöttem lévő szűkebb társadalom szerencsére megbecsüli a nőket, akik anyák is. Tágabb nézetben természetesen én is látom, hogy mennyivel nehezebb elhelyezkedni a munkaerő piacon anyaként, vagy napi szinten a nőknek megtalálni magukban a nőt is az anyai feladatok mellett.

Egyet tudok biztosan, hogy ezzel foglalkoznunk kell. Magunkkal, a nőiességgel és a kapcsolatunkkal. Ha nőként fordulunk a párunk felé, akkor ő is látja a nőt bennünk és ez a körforgás önbizalmat és stabilitást ad.

- Mik voltak az eddigi legnagyobb kihívásaid, mint édesanya és hogyan kezelted őket?

A legelején a tervezést kellett elengednem. Előtte én mindent megterveztem! Csak az történhetett meg, ami a naptáramban benne volt. Egy csecsemő mellett a napom minden volt, csak nem tervezhető. Ezzel pár hétig küzdöttem, majd megtanultam elengedni dolgokat és megtapasztaltam, hogy semmi nem történik, ha valami nem akkor és úgy alakul, ahogy a fejemben összeraktam. És ez azért is fontos, mert olyan szenzitív kis csápjaik vannak a gyerekeknek!! És ha megérzik, hogy a szülő feszült, akkor ők is feszültek lesznek, abból pedig már nem sül ki semmi jól. Így van néhány technikám, amivel lenyugszom, ha máshogy alakul a nap!

Aztán a második erőpróba a Nimó magabiztosságának és dacának megjelenése volt. Meg kellett tanulnom, hogy nem mindig tudok hatással lenni a saját gyerekemre. Hogy ő is képes hisztizni, dacolni, földön vergődni, mint más gyerekek, akiket látva régen azt mondtam: „Na az enyém biztos nem fogja ezt csinálni!” Majd mielőtt bemegyünk a boltba, türelmesen elmondom, hogy egy valamit választhat és kész.

A hisztit én még több türelemmel kezelem. Próbálok nyugodt maradni és megérteni mi a baj. Megölelem és megkérem, mondja el mi bántja, mi történt. Legtöbbször sikerül és ki is derül, hogy valami apró félreértés miatt van. Ha pedig olyan miatt hisztizik, amit nem szabad, akkor megvárom, hogy elüljön a vihar és kizökkentem valamivel.

─ Gondolom, nincs olyan nap, hogy ne történne valami mókás esemény, megosztanál párat?

Mókás, megdöbbentő vagy hajmeresztő, ezek váltakoznak. Általában azok a legmókásabbak, amikor olyat mond, ezeket fel is szoktam jegyezni:

Dínó imádat van nálunk:

Kis idő elteltével rám mászott és szorosan megölelt. Majd hirtelen leugrott és nekem szegezte a kérdést:

Egyik reggel a reggeli játék közben felrúgtam a kávémat, miközben birkóztunk, mire kicsit nyafogva sajnáltam, hogy milyen finom volt. Erre ő:

Egy szeretgetés után:

És még egy kedvenc reggeli készülődés közben. Kezében a szempillaspirálom és áll a tükör előtt.

─ Hogyan tudod a munkát összehozni az anyasággal?

Nagyon szerencsés helyzetben vagyok több dolog miatt is. A szakmám, mint lakberendező sokszor megengedi, hogy bárhol és bármikor végezhetem. Ha Nimó beteg és itthon vagyunk, akkor átállok az éjjeli munkavégzésre, így nem esek ki és az ügyfeleim sem várnak rám.

A másik nagy szerencsém a családom. A párom is rengeteget segít, ha dolgoznom kell. Előre próbáljuk összeegyeztetni és apa-fia programokat szervez ilyenkor. Illetve van két szuper nagyink, akik szinte soha nem mondanak nemet, ha vigyázni kell az unokára. Mind a négy nagyszülő nagyon szeret a Nimóval lenni és bármit megoldanak.

-Mik a terveid a jövőre nézve?

Aktuális családi terv nálunk a kistesó! Nimó is egyre többet említi és mi is úgy érezzük, hogy újra lenne energiánk egy kisbabához. Addig is természetesen szeretnék minél több stílusban, minél több otthont, irodát, nyaralót stb. megtervezni. Idén szeretnénk 2-3 olyan programot megtanulni, ami szintén a munkáimban erősítene.