Advent és Mikulás a görögkatolikusoknál

December 6. Szent Miklós püspök ünnepe, akit minden gyermek ismer: ő nem más, mint a Mikulás. A görögkatolikus felekezet számára ez külön ünnep, hiszen amellett, hogy ez advent negyedik vasárnapja – náluk november 15-én kezdődött és hat hetet ölel fel a várakozás időszaka – védőszentjük ünnepnapja is egyben.

Erről és az ünnep mibenlétéről Kovács Istvánt görögkatolikus parókus (a továbbiakban csak István atya) mesélt, akivel két Mikulás-csomag vásárlása közben sikerült interjút készíteni.

Védőszent

„Nagyszakállú télapó jó gyermek barátja” – tartja a népszerű gyermekdal. Nos a görögkatolikus felekezet tagjai esetében nemcsak a jó gyermekek barátja, hanem a hívőké is, hiszen a keleti egyház egyik védőszentjéről beszélünk Szent Miklós püspök esetében:

„Szent Miklós püspök ünnepe igencsak jelentős számunkra, hiszen a keleti egyház és ezen belül a görögkatolikus egyház védőszentje. Ha megnézzük a bizánci szertartású, görögkatolikus templomban ott van az alapképek között mint védőszent. Számunkra kiemelt helyet foglal el, és nagy jelentőséggel bír.”

A Mikulás „intézményesített” formájában nincs eltérés a görögkatolikus felekezetnél sem, ilyenkor megajándékozzák a gyermekeket, ahogyan azt kell.

A Mikulás és advent egészéről elmondható, hogy nincs eltérés a miserendben sem, kedden és csütörtökön este 17 órétól és vasárnap 11 órától tartják az istentiszteletet.

Advent és a „volt-nincs koszorú”

A görögkatolikusok az adventet tekintve azonban kicsit előrébb járnak, mint római katolikus társaik. István atya elmondta, náluk ez az időszak hat hetet ölel fel, így idén november 15-én gyújtották meg az első gyertyát a hatból (ezzel vette kezdetét a bűnbánati időszak), amelyeknek nincs külön elnevezésük, szimbolikájuk, nem úgy mint a nyugati kereszténység esetében (hit, remény, öröm, szeretet).

„A görögkatolikusoknál úgy van adventi koszorú, hogy eredendően a hagyomány szerint nincs. Mégis, mivel nyugaton élünk, keleti egyház lévén, nagyon sok felekezet – így a miénk is – minden évben készít koszorút természetesen hat gyertyával.”

István atya szerint, szép dolog jelentést adni a gyertyáknak, azonban a legkevésbé sem ez számít. Sokkal inkább arra kell fektetni a hangsúlyt, hogy ott megéljük-e a pillanatot, ott vagyunk-e lélekben, figyelünk-e, nemcsak a szemünkkel – főleg nem a szemünkkel, sokkal inkább a belsőnkkel, a lelkünkkel. Ahogy fogalmaz:

„Ez egy figyelmeztetés, hogy jön valami csodálatos, valami remek dolog, a születés csodája.”