Más bolygókon?

Mit tartogat hát a földi élet evolúciója a következő 200 millió évben? Miféle lények róják majd a szárazföldeket, vagy hasítják az óceánok vizét? – vetette papírra kérdéseit Stephen Palumbi, a Standford Egyetem biológiaprofesszora a „Vad jövő – Az élővilág évmilliók múlva” címmel, Dougal Dixon és John Adams jegyezte kötet előszavában.

Nem könnyű feladat 5, 100 vagy 200 millió év múlva elképzelni a Földet. A holnap élőlényeinek és élőhelyeinek életre keltésén, a lehetőségek mérlegelésén szakértők nemzetközi csapata dolgozott együtt a „Vad jövő” készítésekor – írta R. McNeill Alexander, a zoológia professzor emeritusa a „Kíméletlen jövő” című televíziós sorozat egyik tanácsadója az imént említett könyv első részében. – Biológuscsapatunk számos figyelemre méltó lényre tett javaslatot, egyebek között a megasquidre, a 200 millió év múlva létező Észak-erdő szárazföldön élő tintahalra.

Napjainkban hét kontinens emelkedik a világ tengerei és óceánjai fölé. A szárazulatok egymástól jócskán eltávolodtak. A fajok evolúciója különböző éghajlati övekbe, egymástól elkülönülve folyik, ami nagy változatossághoz vezet. A Földet 5 millió év múlva a jégkorszak fagyos szorítása öleli. Az északi félteke nagy részét jégtakaró borítja, a tengerszint pedig olyan alacsony lesz, hogy a Földközi-tenger ki is szárad. A jégkorszak 100 millió év múlva véget ér, a tengerszint megemelkedik, megváltoztatva ezáltal a földrészek partvonalait. Ausztrália Ázsiának ütközik, az Antarktisz pedig északabbra, melegebb éghajlati övbe vándorol. Az elkülönült földrészek 200 millió év múlva egyetlen szuperkontinenst alkotnak, a hatalmas kiterjedésű Új Pangeát. Ez a sziget a Föld egyetlen óceánjából, a Világóceánból emelkedik ki.

Nehéz megjósolni, hogyan reagál bolygónk az ember mértéktelen forráskihasználásra. Vajon mi is kihalunk, mint más állatfajok? Vagy más bolygókra települünk át, esetleg alkalmassá válunk az általunk beszennyezett levegő belélegzésére? Előfordulhat, hogy mi leszünk a Föld valaha élt legátfogóbb alkalmazkodóképességű generalistái, akik a legszélsőségesebb körülmények közepette is képesek fennmaradni. Mit tartogat a jövő a nagyvárosokat építő és egyre nagyobb ipari szennyeződést okozó emberi faj számára? – késztet gondolkodásra bennünket professzor McNeill.

Örök kérdés, hogy a törzsfejlődés során megjelenik-e még egyszer az emberéhez hasonló, nyelvekkel kommunikáló, bonyolult társadalmi rendszerben élő és fejlett technológiát használó értelmes lény. Valószínűnek tűnik, hogy ha elegendő idő áll rendelkezésre, az értelem egy újabb fajt fog kiemelni – a miénkhez hasonló magasságokba – a többi közül. Új élőlények jelennek meg, hogy benépesítsék az újfajta élőhelyeket, olyan életformák, amelyekről még álmodni sem merünk – véli Bruce Tiffney, a geológiatudományok professzora.

Vezető képünk illusztráció.