Ahol minden ünnepváró alkotás valóban egyedi

Így advent előtt, leginkább ünnepváró koszorúk, apróbb-nagyobb díszek, virágköltemények sorakoznak a pulton:

– Sajnos még meglehetősen sovány a forgalom, de bizakodom, hogy előbb vagy utóbb, de gazdára találnak ezek a kis alkotások. Az utóbbi években magam is azt tapasztalom, hogy átalakultak a vásárlói szokások. A fiatalabbak már inkább a nagyobb üzleteket, plázákat részesítik előnyben, vagy a világhálón válogatnak. A piacra naponta-hetente kilátogató idősek pedig alaposan megfontolják, mire is költik szerény nyugdíjukat. Úgy szoktam mondani, én hagyományos díszítésű karácsonyi koszorúkat készítek, ezek pedig ma már nem olyan divatosak.

Változnak az idők… De nem szeretem a panaszkodást, ugyanis sehová se vezet. Csinálom, amíg bírom, és remélem, örömet szerzek azoknak, akik az én portékámat választják – fogalmaz Gáspár Józsefné, aki nagyobb ünnepek előtt rendre kedves, különleges dekorációkat alkot. – Jánoshalmán, a tanyavilágban nevelkedtem. Már kisgyermekként is jártam a vidéket, és gyűjtöttem a virágokat, ágakat, tobozokat, és próbáltam kreatívan felhasználni e megtalált kincseket. Ez a fajta alkotási vágy végigkísérte az életemet. Szeretek hasznos lenni, tevékenykedni.

A vasárnapokat leszámítva szinte mindig megtalálható vagyok itt a piacon kánikulában és téli mínuszokban is. Nem egyszerű munka, de szeretem. Az embereken is azt látom, hogy sokak napi rutinjához hozzátartozik, hogy felkeressék a piacot, ha csak egy kis krumplit, vagy zöldséget vesznek, akkor is körbejárják a standokat, diskurálnak, ismerősökkel, barátokkal találkoznak, közösségben vannak.

Ottjártunkkor nem hoztunk sok szerencsét Gáspár Józsefnénak. Lehet, mi ijesztettük el a vásárlókat, ám főhősünk szerint, bízni kell abban, hogy minden dísz megtalálja majd leendő boldog tulajdonosát.