Sok veszély leselkedik ránk manapság… – beszélgetés Stoffán György ismert íróval

– Mi volt az oka annak, hogy öntől szokatlan vehemenciával utasította rendre a kétkedőket?

– Nézze, aki ma a járvány elleni védekezést megkérdőjelezi, de magát a járványt sem veszi komolyan, az nem egészen normális. Lehet mindenféle elméleteket gyártani a miértről, de a tényeket, magát a betegséget és annak ránk leselkedő veszélyét tagadni hihetetlen nagy felelőtlenség, hiszen embertársaink potenciális gyilkosaivá válhatunk ezzel.

– Önt miként érinti a járványhelyzet?

– Úgy érint, mint másokat. Kellemetlenül! Bár én nem járkálok sokat az emberek között, hiszen két könyvet írok egyszerre, és ez nem hagy időt a „csavargásra”, de ez a helyzet sem alkalmas a nagyobb plénum előtti előadások tartására. Számos ilyen meghívást kellett lemondanom az utóbbi időben, pedig ma fontos lenne az emberek meggyőzése, felvilágosítása, mind a járvány, mind egyéb ügyekben… a politikától a történelemig. Mert sok veszély leselkedik ránk manapság. Igaz, ahová pedig mennék, hogy hitelesen tájékoztassak, oda most nem lehet.

– Hová menne, ahová nem lehet menni?

– Lehet, de annak két hét helyben járás az ára. Erdélybe mentem volna, ha kaptam volna a kint tartózkodás idejére szolgálati útlevelet, de a járványhelyzetre tekintettel erre nincs lehetőségem. Megbeszélt interjúkörút lett volna. Ám a hazatérés utáni kéthetes karantén nekem hatalmas kiesés. Ez alól mentett volna fel a szolgálati útlevél. Szerintem kellene egy törvény, amely a sajtó szabad mozgását biztosítaná. Hiszen én megjártam a szerb háborút, a román forradalmat, a horvátországi frontokat… az sem volt veszélytelenebb.

– Említette, hogy ezernyi veszély leselkedik ránk. Milyen veszélyekre gondol?

– A durva ellenzéki magatartásból eredő belső viszálykodásra, a tagadásra, az Európai Unió velünk kapcsolatos rosszindulatú és elfogult, a jogot és az erkölcsöt, valamint a szuverenitást semmibe vevő intézkedéseinek súlyos következményeire, a vallásos emberek meghasonlottságára, továbbá az érthetetlen és sokszor megdöbbentő vatikáni intézkedésekre, megszólalásokra… és sorolhatnám. Az emberek fejében rendet kellene tenni, de a járvány meglehetősen sok ebbéli tervet áthúzott.

– Ön mit üzen ebben a helyzetben az olvasóknak, hiszen az egyik, most készülő könyvében épp ilyen társadalmi és erkölcsi problémákat tárgyal…

– Voltaképpen mindkettőben, hiszen a másik könyv is erkölcsi példatár… Mindszenty bíboros utolsó öt esztendejét dolgozom fel benne. Az egyik könyv a mai világ erkölcsi és hitbéli helyzetét ábrázolja, a másik azt a világot, amelyből ez kialakult. És, hogy mit üzennék? Nem sokat, de igen fontos dolgokat: a járvány létében ne kételkedjünk, és tartsuk be azoknak a szakembereknek javaslatait, utasításait, akik emberfeletti munkát végeznek az érdekünkben. Ha ezerfelé húzunk, akkor biztos a bukás. Ha összetartunk, akkor – mint azt miniszterelnök úr is mondta – együtt sikerülni fog. Az ellenzékkel pedig nem kell foglalkozni. Mi csináljuk nekik a reklámot, hiszen minden jobboldali weboldalon és közösségi felületen az ő „csíny­tevéseikkel” és fotóikkal találkozunk. Pedig vannak hatalmas eredményeink, van miről beszélnünk, és van mire büszkének lennünk. Ezt a nemzeti letargiát kellene végre megszüntetni. És bosszankodás helyett jót nevetni azon, amit a másik oldal önmaga ellen csinál…

– Említette az egyházi kérdést, a hívő emberek bizonytalankodását. Arra mi a gyógymód ön szerint?

– Üsse fel, kérem, a Bibliát! Ott van benne a megoldás, az emberiség használati utasítása. Csak egy kis hit kell hozzá, és máris nem leszünk ennyire rosszkedvűek…

– Köszönöm a beszélgetést.