Mintha a filmvászonról gurult volna elénk ez a veterán autó!

Dunaújváros

Nagy Áron veteránjármű-gyűjtő és életre csiholó. Sokféle már korosaknak tartott két- és négykerekű jármű tulajdonosa. Nekünk egy könyvre valót mesélt az autójáról, aminek egy rövidebb részletét örömmel adjuk tovább.

– Ide egy 1928-as évjáratú Chryslerrel érkeztem, a 65-ös modellel. Ez a szám a gyári végsebességét jelölte mérföldben, ami 104 km/h-nak felel meg. Biztonságosan lehet vele közlekedni. Mindenki szereti, az autósok mosolyogva integetnek útközben. Büszke vagyok rá.

A motorja hathengeres, benzines, 3600 köbcentis, háromsebességes

A motorja hathengeres, benzines, 3600 köbcentis. Lassú fordulatú és nagyon tartós. Egy háromsebességes kézi váltóval halad. Az automatákat a 40-es évek végén alkották meg.

A légkondi, csak az 50-es évek közepétől lett használatos. Az első két ablakát a nyári melegben le szokták tekerni. A függőlegesre szerelt első szélvédőt szintén egy kurblival, körülbelül öt centivel lehetett fölemelni. Így alul szabadon befújhatott a szél.

A kerék küllői észak-amerikai hickory fából készültek. Ez rendkívül rugalmas és nehezen törik. A csákánynyeleket is szívesen készítettek belőle. Egy sor szerkezeti elemével együtt eredeti, kilencvenkét éves.

A maga korában egy viszonylag drága autó volt, és már akkor önindítóval hozták forgalomba. Példaként elárulom, hogy 360 dollár volt egy T-Ford, ez pedig 1200-ba került. A vásárlók ezért el is várták a háromszoros kényelmet és az üzembiztonságot tőle. Máig egy pöccre indul.

Már akkor is elektromos izzólámpákkal volt fölszerelve. Hatvoltos, pozitív testelésű a rendszere. Rádiót csak a 30-as évektől szereltek az autókba, abban a Cadillac volt az úttörő. Az akkoriak még nagyon nagyok és sérülékenyek voltak. Az áruk a T-Fordéval vetekedett.

– És a benzinkútnál, hogy viselkedik?

– A közlekedési körülményektől függően (hatvannal utazunk vele) tizenkettő–tizenöt liter közötti. Akkoriban (1928-ban) tizenhat centbe került egy gallon benzin. Ez a mennyiség 3,78541 litert tesz ki.

– A férőhelyek száma?

– Mostani használatnál ötfősre becsüljük, de ez nem volt rögzítve az eredeti papírjaiban. Szükség és szokás szerint ahányan belefértek, bele is ültek. Akkoriban (1928-ban) az USA-ban egy átlagos férfi 170 cm magas és hatvanhárom kiló volt. Úgy látszik, hogy az életükben több volt a munka és kevesebb a zsíros étel és a sokféle cukros finomság, mint ma.

– Milyen a belső komfortja az autónak?

– Mai füllel is csendesnek mondható, alapjáraton alig hallani. Elöl-hátul gumiba ágyazott hosszanti laprugók vannak benne. Ez is egy jelentős újítása volt a korának, ami arra szolgált, hogy ne vigye át a rezgéseket a karosszériára. Már ennek is van karos lengéscsillapítója, igaz, hogy csak egyirányú, amivel a kirugózást lassítja. Az ülések, akár a dédimamák kényelmesen süppedő foteljei és kanapéi. A vázuk fából készült, epeda rugósak, amik egy kis vászonzsákba vannak bevarr­va, hogy ne nyikorogjanak. Plüss-bársony bevonatúak.

– Biztonság kérdésében hogyan áll ez a veterán?

– Egykörös olajos fékrendszere van, ami ennél a típusnál lett bevezetve, előtte még szalagfékkel gyártották az autókat. A gumi mérete 18 x 5,5-ös. A mai napig lehet vásárolni. A pótkerekem egy 1946-os darab, és azt mondhatom, hogy kiváló állapotban van.

– A világítás?

– Két különböző lámpája van a városi és az országúti haladásra, reflektora viszont nincs. A megjelenése idejében ugyan már több millió gépkocsi közlekedett az Egyesült Államokban, de irányjelző fölszerelésére, csak jóval később került sor.

– A karosszériáról mit tud mondani?

– Egyszer újították föl a 70-es években Amerikában, azóta a fényezés és a kárpitozás is változatlanul jó állapotban van. A lemezeket belül fabetét egészíti ki, ami szintén hibátlan. A fenéklemez is abból készült, ami át van itatva olajjal.

– A jövő és a múlt szikrázó találkozása...

– Informatikus vagyok. Édesapám autó- és repülőgép-szerelő, tőle tanultam meg ezt a szakmát. Eleinte „nem annyira támogatta”, de később már ő is sokat segített.

– Több, mint feleség...

– Varró Alexandra egy igazi megértő feleség, aki a technika világában is jártasként mozog.

– Nekem tetszik ez az elfoglaltság. Szeretem az utazásokat és a börzékre járást is. Ennek a most bemutatott autónak segítettem a laprugójára varrni egy bőrhuzatot, hogy megvédjük a nedvességtől. Egyszóval aktívan benne vagyok a buliban.

– Lukács Ottó a muzeális értékű motorkerékpárok gyűjtője, és azok elhivatott kutatója. Ő hívta föl a figyelmünket erre a ritka autócsodára.

– Ez a jármű a maga korának a legerősebb autója volt. Sokaknak első ránézésre egy sor klasszikus gengszterfilm is az eszébe juthat. A valóságban is ők használták előszeretettel, mivel a rendőrség akkori járművei nem tudták fölvenni vele a versenyt. Mellette szólt a máig tartó komoly üzembiztonsága és a hihetetlen kényelme is. A magamfajta gyűjtőbe persze ilyenkor egyből belebújik egy nem is olyan kicsi kisördög, aki azt mondogatja, hogy „neked is kell egy ilyen”!