Szexuális zaklatás a neten

– Kétféle internetes szexuális internetes zaklatás lehetséges. Az egyik, amikor a ragadozó megkörnyékezi a gyereket, és addig zsarolja, hogy a végén már személyes találkozóra is hajlandó lesz. A másik az, amikor bűnszövetkezet áll egy megkeresés mögött. A gyerek azt hiszi, hogy egy tizenhat éves sráccal beszélget, és már szerelmesnek érzi magát, közben meg valahol a távol-keleten ott ül egy meglett férfi, és csak arra vár, hogy a gyerek elküldje az első ruhátlan képét, és onnantól pénzt követelnek. A gyerek pedig belemegy, és pénzt küld, hogy ne tegyék közzé az osztálytársainak, Facebook-ismerőseinek azt a képet. Ilyenkor már olyan zsarolt helyzetben érzi magát, hogy nem mer szólni, és csak egyre jobban belevonódik a történetbe.

– Ha a szülőknek gyanús kezd lenni, mit tehet?

– Nagyon fontos, hogy el kell azt mondani a gyereknek, hogy ha bármit csinál, ha hibázik, semmi bántódása nem esik. Ha elmondja, segíteni fogunk, nem fogunk haragudni. Amikor gyanús valami, hogy bajban lehet, nem akkor van ott az ideje a megleckéztetésnek, a nevelésnek, a büntetésnek. Annak van ott az ideje, hogy szeressük és megóvjuk. Ez a legfontosabb! Ha nem mond el mindent, nem tudunk mit tenni. Amikor az a gyanú, hogy a gyereket szexuálisan kihasználják, akkor mindenképpen a rendőrséghez kell fordulni egészen nyugodtan. Persze a zsarolók fenyegetnek, hogy mit csinálnak akkor, ha a rendőrséghez fordulunk, de nem fogják megtenni, mert ők is félnek az igazságszolgáltatástól.

– Milyen utóhatás marad a gyerekben egy ilyen után?

– Legtöbbször a legjobb, ha pszichológushoz is elviszik a gyereket. A tizenéveseknek van egy bontakozó kötelességtudatuk, felelősségtudatuk, bűntudatuk, szakkifejezéssel: felettes énjük. Fel tudják nagyítani, hogy ők mekkora bűnt követtek el. Világossá kell tenni a gyerek számára – mondja el akár a pszichológus, akár a tanár, vagy a szülő –, hogy nem követett el bűnt. Ő egy gyerek, aki még nem tudja felmérni a tetteinek a következményeit. Nem követett el bűnt, ő nem rossz! Még akkor sem, ha egy meztelen kép került ki a netre róla. Akkor sem rossz, hanem bántalmazás, zsarolás, kihasználás áldozata lett. Ezt azért fontos elmondani neki, mert ha nem mondjuk el neki, akkor a bűntudata önmaga ellen fog fordulni. Gyűlölni, vagdosni, bántani fogja magát. Sok ilyet láttam, hogy egy ilyen ballépésből ivásba, gyógyszerezésbe, drogozásba sodródott egy gyerek, csak azért, mert nem tudta megállítani ezt a folyamatot, olyan ördögi körbe került, amiből már nagyon nehéz kiszabadulni.

– Ha a szülő tiltja az internethasználatot, az jó megoldás?

– Nagyon nem jó. Amit tiltunk, azt még inkább fogja csinálni. Majd a barátnője okostelefonjáról fog netezni. Azt gondolom, hogy a szülő mutasson példát a felelős internethasználatból is. Nyilván, ahol a szülő kontrollvesztett az online médiában, ott a gyerek sem lesz különb. Biztos, hogy könnyebb tiltani, mint sok-sok óra energiáját beletenni a beszélgetésbe, amiben elmondjuk, hogy ezek a veszélyek vannak. Közösen megnézni egy filmet az internethasználat veszélyeiről, megnézni azokat a honlapokat, amik erre hívják fel a figyelmet. Ez nyilván energia. De ez a szülő feladata. Fel kell világosítani, másrészt pedig a felelősséget úgy a kezébe adni, hogy nyilván az ő döntése, hogy kivel áll szóba, de mindig kérhet segítséget, és bízhat bennem, a szülőben.

– Az iskola kívül esik a felelősség kérdésében?

– Nagyon nem! Azt gondolom, hogy az alapképzés része kellene legyen ez. Általában az történik, hogy felkészült civil szervezetek kimennek az iskolákba, és tartanak prevenciós előadásokat. De nincs a világon annyi civil szervezet, ami el tud jutni az összes iskola összes diákjához, és ha egy órán ott vagyunk, az még nem elég. Az iskolában ezt szemléletté kellene tenni, és mint ilyet az oktatásba beilleszteni. Én beilleszteném az informatika, az etika, erkölcstan, hittan órákba, és az osztályfőnököknek is feladattá tenném. Minden olyan órán, ahol internethasználat van, kötelezővé tenném, hogy erről mindig beszélni kelljen. Nem lehet eleget. Ha a gyerek egy ilyenbe belecsúszik, az az életét teheti tönkre. Nem tudja kitörölni a saját lelkiismeretéből sem, de sajnos az internetről sem.