Húsz év után ismét találkoznak a kötet szereplői és alkotói

A 2000-ben íródott, és a 2001-es esztendő nőnapjára megjelent (N)ŐK című kötet első megszólalója, Csik Józsefné azt is elárulja, miként fogalmazódott meg a program megszervezésének igénye.

– A Dunaferr legnagyobb társaságának voltam a személy­ügyi igazgatója, amikor megkeresett Szilágyi Irén újságíró azzal, hogy a Dunatáj Kiadói Kft. szeretne megjelentetni egy gyűjteményes kötetet, amelyben a vaskohászathoz bármi módon kapcsolódó hölgyek is megszólalnak, bemutatkoznak, mesélnek magukról, pályájuk alakulásáról és a munkájukról. Különösebben nem lepődtem meg, ismerve a Dunatáj Kiadó addigi munkáját. Tetszett, hogy egy olyan cégnél, mint a Dunaferr, amelynek a profilja a nyersvas- és acélgyártás a fémmegmunkálással egyetemben, a nők az életrevalóságukkal, a kitartásukkal, a pozitív hozzáállásukkal segítik az ott folyó tevékenységet. Az külön tetszett, hogy széles körből merítettek a megszólalók kiválasztásánál.

A beszélgetés vendégei: művész, pedagógus, történész, divattervező...

– Elkészült a kiadvány, az előzetes igényfelmérést jóval meghaladó kereslet mutatkozott iránta. A Dunaferr Klub Hotel aulája zsúfolásig megtelt a könyvbemutató résztvevőivel. Mi volt a könyv sikerének titka?

– Cyránski Mária szobrászművész alkotásaival, az újságírók szösszeneteivel, az irodalmi szemelvényekkel, érdekes portrékkal ritka igényes kiadvány született. Számítottam arra, hogy jól sikerül, de ezen a fogadtatáson én is meglepődtem.

– A nők által nőkről készített és nem csak nőknek szóló kötet bemutatóján dr. Szabó Józsefet kérték fel, hogy ajánlja a jelenlévők figyelmébe az elkészült művet. A szeptemberi találkozóra is elfogadta a meghívást?

– A Dunaferr Acélművek Kft. ügyvezető igazgatója, dr. Szabó József a felettesem volt. Jó ötletnek találtam az ő megkeresését, azért is, mert ő valóban támaszkodott a női vezetőkre, megbecsülte őket, és valljuk be, a szebbik nem mindig is a kedvencei közé tartozott. A bemutatón elhangzott, hogy a folytatásban következzenek a férfiak, róluk is szülessen egy hasonló szerkesztésű kiadvány. A vezetői csere sajnos megtörte a lendületet, az elképzelésünknek már le is fektettük az alapjait, megvolt a kiválasztott kör. Ez már csak egy álom maradt.

– A (N)ŐK kiadvány értékrendje, hangvétele köszönt vissza a tavaly útjára indított aranyhordós pódiumesteken, amelybe szintén bekapcsolódott egykori vasműs vezetőtársaival együtt. Az első évad igazolta a program elindításának létjogosultságát?

– Széles az érintett témák köre, érdekesek a beszélgetés vendégei, művész, pedagógus, történész, divattervező, hamarjában, akik eszembe jutnak. A koncepció a kultúra irányába mozdult el, nem a problémáinkról, a betegségeinkről szól, annak megvannak a saját fórumai, akit az érdekel, az járjon el azokra. A rendezvényeken többnyire a középkorú és idősebb korosztály tagjai képviseltetik magukat, de azért megjelennek a fiatalok is. Viszont a Nőnek lenni jó! JUNIOR változata, ami a kereskedelmi iskolával közösen elindult, jelzi, hogy a fiatalokban is megfogalmazódik a téma iránti érdeklődés.

– Volt egy javaslata, ami mentén a szervezés már tavasszal elkezdődött, s ha minden igaz, ősszel megvalósul a vágyott program.

– Elárulom, nem az én ötletem volt. Ott kezdeném, hogy a (N)ŐK könyvet nagy becsben tartom. Rengeteg könyvem van, amiket időnként átrendezek, és egy alkalommal meséltem a nászasszonyomnak, Pál­völgyiné Kovács Zsuzsának erről a könyvről, és meg akartam neki mutatni. Nem találtam, mígnem egy másik könyvet keresve ráakadtam. Nagy örömmel odaadtam neki. Azon nyomban elolvasta, és örömmel hozta vissza azzal a megjegyzéssel, milyen jó lenne tudni, hogy a két évtized alatt kit hová sodort az élet, kivel mi történt. Eldöntöttem, hogy továbbítom az ötletét a pódium­beszélgetés szervezői felé, hívjuk meg mindazokat, akik részesei voltak ennek a munkának, újságíróként, riportalanyként, kiadványkészítőként, szerkesztőként. Eredetileg május elejére terveztük a programot, csak hát, a koronavírus felülírta az elképzelésünket. A kötet felelős szerkesztőjével, Szilágyi Irénnel közösen igyekeztünk elérni az érintetteket, és sokan jelezték is, hogy részt kívánnak venni. Nagyon várom, hogy szeptember 8-án végre találkozzunk.

– Nőnek lenni jó? Mint egy vaskohászati nagyvállalat személy­ügyi területének egykori vezetőjének mi a kérdésre a válasza?

– Miért ne lenne jó? Ez az élet legszebb ajándéka. Úgy van megtervezve, hogy van a férfi és van a nő, akik egymást kiegészítik. Nőnek lenni nagyszerű dolog, amit lehet, hogy sok férfi irigyel is, mert mi megtapasztalhatjuk, milyen anyának lenni. A párommal, Józsival együtt három gyereket neveltünk fel, két lányt és egy fiút. Mindegyikükre nagyon büszkék vagyunk, tőlük van négy csodálatos fiúunokánk. Így teljes az életünk.

(N)ŐK – válogatott írások. Tájékoztató a kötetről: A Dunatáj Kiadói Kft. 2001-ben jelentette meg női portrékkal, irodalmi szemelvényekkel, a női alkotói kör publicisztikáival. A kötet borítójára és az egyes fejezetek elé Cyrán­ski Mária szobrászművész alkotásai kerültek.

Együtt a várossal

Csik Józsefné, született Hricz Margit, Kótaj (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), szüleivel 1952-ben, néhány hónapos korában az épülő Sztálinvárosban telepednek le. Együtt cseperedik fel a várossal.

A szüleiről így vall: „Tőlük kaptam a hitet a család összetartó erejében, az ünnepek szeretetét, a mostani családomban is tovább élő tradíciókat… Megismerhettem azt, hogy milyen csodálatos élményeket tud adni az olvasás, a zene… Zenét én is tanultam, előbb zongorán játszottam, majd harmonikáztam… A vasárnapok pici koromtól kezdve úgy teltek, hogy én délelőtt elmentem a moziba a matinéra, együtt ebédelt a család, anyuék meghallgatták a Jó ebédhez szól a nótát, meg a Szív küldi szívnek szívesent a rádióban, aztán szép ruhába öltöztettek, és ha jó idő volt, kisétáltunk a vidám parkba. Este a hatórás mozira elmentek a nagyiék, akik velünk éltek, a nyolcórásra meg anyukámék. Apukámmal rengeteget jártunk futballmeccsekre is, a sport aztán kiemelt helyet kapott az életemben, éveken át atletizáltam. A Ságvári iskolában megpróbálkoztam a színjátszással is…”

Párválasztás: „Az első komoly kapcsolatom a férjem volt, akit a vasműs kézilabdacsapat tagjaként ismertem meg egy sportrendezvényen… Biztos voltam benne, hogy legalább két gyereket szeretnék. Úgy hozta a sors, hogy hárman lettek (két lány és egy fiú)…”

Forrás: (N)ŐK – Szerk.: Szilágyi Irén, Dunatáj, 2001.