Az új alkotmány annyira sikeres lett, hogy ma is érvényben van

Történelem

A függetlenségi háború főparancsnoka és győztes hadvezére volt. Elnöksége előtt nagy szerepet játszott az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának megírásában. A történelmi dokumentumot 1787-ben írták, majd később Washington az elsők között látta el kézjegyével.

Az Egyesült Államok alkotmánya a világon szinte páratlan jogkörrel ruházza fel az elnököt. Egy személyben államfő, kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka is. Az alkotmány értelmében a kongresszus által megalkotott törvények végrehajtása a fő feladata. Kormányt alakíthat, valamint a szenátus jóváhagyásával magas rangú tisztségviselőket nevezhet ki.

George Washington

Az első amerikai elnök 1732. február 22-én született Virginia keleti részén. Mivel a brit parlament másfél évszázados késéssel vezette be a Gergely-naptárt, és mivel a döntés a gyarmatokra is vonatkozott, ezért Washington születésnapja február 11-én volt. Ősei Angliából vándoroltak ki, rabszolgákat is tartottak, apja dohánytermesztéssel foglalkozott, és a család az akkori középosztályhoz tartozott. Apja halála után megörökölte a Stafford megyében lévő Ferry Farmot, ahol fiatalkora többségét töltötte, később féltestvére elhunyta után további földterületekhez jutott. A College of William and Mary egyetemen végzett vámtisztviselőként. Azt követően pedig, lord Fairfax megbízásából a Shenandoah völgyében végzett különböző kutatásokat. Érdekelték a nyugati területek, főleg a Potomac folyón túli vidékek, de munkája során maláriát kapott, és ez a betegség élete végéig elkísérte. Falta a könyveket, a politikától a színdarabokig és a filozófiai művekig mindent elolvasott. Már fiatalon belevetette magát a politikába. Sikerült felhívnia magára Virginia kormányzójának figyelmét, így 1752-ben rábízták a milíciák (karhatalmi szervezet, tagjai a fegyveres szolgálatot nem hivatásszerűen, hanem társadalmi munkában végzik) feletti ellenőrzést. Az 1754-ben kitört francia–indián háborúban egy kisebb egységet vezetett, 28 évesen már ezredessé léptették elő. 1759-ben megnősült, feleségül vette Martha Dandridge Custis özvegy hölgyet.

A függetlenségi háború

Az amerikai függetlenségi háború a brit fennhatóság alatt lévő 13 észak-amerikai gyarmat és Nagy-Britannia között robbant ki 1775-ben és a párizsi békekötéssel zárult, 1783-ban. Az ellentétek már az 1770-es évek elején láthatóak voltak, majd a híres bostoni teadélutánt (indiánnak öltözött telepesek megrohantak három angol hajót a bostoni kikötőben, és teaszállítmányukat a tengerbe szórták), követően a gyarmatok létrehozták a kontinentális kongresszust.

Az amerikai gyarmatokon nem mindenki akart elszakadni a brit birodalomtól, ők voltak a lojalisták, velük szemben a teljes függetlenségért küzdő patrióták álltak. Így a véres harcok nemcsak a britek, hanem egymás ellen is folytak. A konfliktus kezdetén a gyarmatok nem az elszakadást szerették volna kiharcolni, hanem bizonyos, számukra kedvezőtlen adók visszavonását, de erről a gyarmattartók hallani sem akartak, ezután az ellentét háborúba torkollott. Az angol király csapatokat küldött Amerikába, hogy azok leverjék a felkelést. Az első jelentős összecsapás a lexingtoni csata volt 1775. április 19-én, ezt követően az amerikaiak létrehozták második kontinentális kongresszusukat és saját hadseregüket. A főparancsnoknak George Washingtont választották meg. Nagy-Britannia európai ellenfelei – Spanyolország, Franciaország és Hollandia – támogatták az amerikai függetlenségi törekvéseket. Mérföldkőnek számított az 1776. július 4-én aláírt, Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata.

Az angolok kezdetben kihasználták tengeri fölényüket, így több várost megszállva tartottak, de nagyobb szárazföldi területeket nem tudtak ellenőrzés alatt tartani, pedig katonái száma több mint a duplája volt, a gyarmati sereg 20 ezres létszámánál. A britek helyzetét a nagy távolságok miatti utánpótlási problémák is nehezítették.

Washingtont váltakozó hadiszerencse követte, Bostonból ugyan kiűzte a briteket, megszerezte az ellenség nehézágyúinak nagy részét, de a Long Island-i csatában súlyos vereséget szenvedett. A brit ellentámadás Washington újabb kudarcához vezetett Brandywine-nál, szeptember 11-én. Az 1777/78-as tél volt a felkelők számára a függetlenségi háború mélypontja, a kegyetlen hidegben több embert vesztettek el fagyhalál vagy a különböző betegségek miatt, mint a csatamezőn. A fordulatot az 1781-es yorktowni csata hozta, amikor is az amerikai gyarmati hadsereg döntő vereséget mért a brit haderőre, és ezzel véget is értek az összecsapások.

Egy új ország született

Az 1783. szeptember 2-i párizsi békeszerződés vetett véget a háborúnak. A békekötésre George Washington nem tudott elmenni, az Amerikai Egyesült Államokat John Adams, Benjamin Franklin és John Jay képviselték, ők is írták alá a szerződést.

Azért, hogy elkerüljék a további háborúkat, Washington Philadelphiában 1787-ben egy új alkotmányt léptetett életbe, annak kidolgozását viszont szakemberekre bízta, ő csak koordinálta a folyamatot. Ez az új dokumentum annyira sikeres lett, hogy ma is ez van érvényben az Amerikai Egyesült Államokban. Washington tudta, hogy csak így lehet megszilárdítani a fiatal államalakulatot és az azóta eltelt évszázadok őt igazolták.

Az első amerikai elnök

1789. április 30-án őt választották meg az ország első elnökének, John Adams lett az alelnök.

A kongresszus évi 25 ezer dollár fizetést ajánlott fel neki, amit Washington először elutasított, de később, hogy ne csak gazdag ember lehessen amerikai elnök, elfogadta azt.

1791-ben a kongresszus új adót vezetett be az égetett szeszre, ami komoly felháborodást váltott ki, ez volt az úgynevezett whisky felkelés, amiből ugyan nem lett fegyveres összecsapás, de nagyon közel álltak hozzá. Washington ezért elfogadtatta az 1792-es haderőtörvényt, aminek alapján komoly sereget hozott létre a lázadás leverésére. Az új kormány ezzel megmutatta, hogy tudja érvényesíteni akaratát, ha kell erővel is. Az indiánok elleni közel tízéves háború is komoly anyagi megterhelést jelentett a fiatal államnak, ami végül is a központi kormányzás győzelmével zárult. Mindezek hozzájárultak Washington népszerűségéhez, aki ezzel fokozatosan megszilárdította elnöki hatalmát. Ő az egyetlen elnök, akit két városban iktattak be (New York és Philadelphia) és az egyetlen, aki nem élt Washingtonban. Az amerikai történelemben ő volt az egyetlen elnök, akit egyhangúan választottak meg. Az ország közéletének legjelentősebb eseményei addig Philadelphiában zajlottak, ezért Washington úgy döntött, hogy egy új fővárost hoznak létre. Így született meg a döntés, Washington város új kerülete, a Dist­rict of Columbia megalapításáról, amelyet az elnöki rezidencia megépítésére vonatkozó törvény követett.

Második elnöki időszakában a külpolitika felé fordult, főleg a britekkel törekedett békés kapcsolatra, ezért is nem támogatta a francia forradalmat.

A pártatlan politika híve volt, ellenzett bármilyen párt létrehozását. Pártoktól független volt, de irányvonalát több történész megpróbálja bizonyos politikai irányzathoz kötni.

1797-ben a második mandátuma is lejárt, egy harmadik időszakot már nem vállalt fel. Elnöki búcsúbeszédében arra figyelmeztette nemzete vezetőit, hogy óvakodni kell a hosszú távú szövetségesektől. Az új amerikai elnök John Adams lett.

Amerikában rendkívüli tisztelet övezi George Washington emlékét. Évente nemzeti ünnepen emlékeznek meg róla, egy államon és a szövetségi fővároson kívül hét hegyet, nyolc folyót, tíz tavat, harminchárom megyét és százhuszonhat helységet neveztek el róla. Washington születésnapja szövetségi ünnep, amelyet George Washington, az Egyesült Államok első elnöke tiszteletére tartanak meg, minden február harmadik hétfőjén. Az ünnep a két elnök, George Washington és Abraham Lincoln születésnapi megemlékezésévé vált, mert mindketten februárban születtek. Ezt a napot az amerikaiak az Elnökök Napja (Presidents Day) néven emlegetik.

Felhasznált irodalom:

Hahner Péter. Az Egyesült Államok elnökei.

Weiszhár Attila-Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona.

Cincotta, Howard: Amerika rövid történelme.

https://mult-kor.hu.

Dömötör Attila – Buzek Zsuzsanna: Történelmi lexikon.

Washington utolsó évei

1797-ben visszatért virginiai birtokára, ahol felépítette az Amerikai Egyesült Államok akkori legnagyobb desztilláló üzemét, ami már a következő évben 7500 dollár bevételt hozott neki.

1799. december 13-án lebetegedett, torka begyulladt, majd nehezen lélegzett. Orvosa kőrisbogárporral próbálta kezelni, de nem vezetett eredményre. Az akkori gyakorlat szerint eret vágtak rajta, de a volt elnök állapota csak súlyosbodott. Tüdőgyulladást kapott, majd december 14-én hunyt el, a virginiai Mount Vernonban.