A figyelemre méltó csípős epizódszereplő

Egy kis hazai tormatörténelem: a Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában őshonos tormával már honfoglaló eleink a Kárpát-medencében találkoztak. Évszázadokon keresztül fogyasztották őseink, a feljegyzések szerint az 1900-as évek elején a Debrecenben megtelepedő bolgár kertészek már 25-30 ha területen ter­mesztettek tormát.

Az igazi termelési felfutás azonban az I. világháborút követően történt, amikor Ausztriából átkerült a bakhátas művelés, valamint a nürnbergi tormafajta szaporítóanyagát is sikerült a Hajdúságban, pontosabb Debrecen környékén meghonosítani – olvasható dr. Hodossi Sándor, az agraroldal.hu-n megjelent írásában.

A magyar tormatermesztés sajátossága, hogy jelentős százaléka egy Hajdú-Bihar megye jól körülhatárolható, területileg összefüggő táj­egységében terem (Debrecen-Haláp, Debrecen-Bánk, Létavértes, Újléta, Kokad, Álmosd, Bagamér, Vámospércs). Szabolcs-Szatmár-Bereg és Szolnok megyékben 300-400 hektáron termesztik.

Ezekről a területekről összesen évenként 15-18 ezer tonna tormát szednek, amely kielégíti a hazai és az export­igényeket is. A megtermelt hazai mennyiség 20-25 százalékát értékesítik belföldön, 12-15 ezer tonnát pedig alapanyagként szállítunk a nyugat-európai országokba. Ezzel hazánk igazi tormanagyhatalomnak mondható. Egy 2016-os adat szerint, Európa tormafelhasználását 45 százalékban a hajdúságból exportált tormából látják el. A két legnagyobb tormafelvásárló Németország és Lengyelország.

A hajdúsági torma 2009-ben megkapta az Európai Unió földrajzi eredetvédelmi védjegyét (OEM), és bekerült a hungarikumok közé is. A hajdúsági torma különösen jó beltartalmi értékekkel rendelkezik. Száraz­anyag-tartalma 30-32 százalék, foszfor-, kálium- és kéntartalma jelentős, mustár­olaj- (mirozin) tartalma viszonylag alacsony, ezért az íze enyhébb a máshol termelt tormáénál, a csípősség nem nyomja el a torma alapvetően édeskés ízét.

Ami a pontos besorolást illeti: a torma (Armoracia rusticana) a keresztesvirágúak (Brassicales) rendjébe, azon belül a káposztafélék családjába (Brassicaceae) tartozik. Felhasználását tekintve használhatjuk egyaránt gyógy- és fűszernövényként is. Magas C-vitamin és gazdag illóolaj-tartalma miatt megfázásos megbetegedések ellen kiváló gyógynövény.

Az illóolajok a torma gyökerének reszelése közben szabadulnak fel, ezek adják a jellegzetesen csípős illatát és ízét. Mindemellett gazdag kalciumban, magnéziumban, nátriumban és káliumban. Frissen reszelve és fogyasztva igazi vírusölő vitaminbomba.

A étkezés során zsenge leveleit saláták alapanyagaként használhatjuk fel, finomra reszelt gyökerét pedig sült és főtt sertés-, bárány- és marhahúsok, kolbász, főtt sonka mellé adjuk, valamint savanyúságok tartósításához is kiváló gyökérzöldség, amely érdemes arra, hogy ne csak ilyenkor, húsvétkor kerüljön asztalunkra.

(forrás: torma.hu, agraroldal.hu, hungarikum.hu)