2020.03.15. 15:30
Létrejött a Szent Liga, amely a török kiűzését tűzte ki célul
A török Európából való kiűzését tartotta legfőbb céljának XI. Ince pápa, amikor 1684. március 5-én létrehozta a Szent Ligát. A katolikus egyházfőnek a diplomácia történetében először sikerült megvalósítania azt az európai egységet, amelyre előtte még soha nem volt példa. Sikerült a 17. század végére az addig egymással hadakozó európai hatalmakat egységbe szólítania az iszlám térhódítás ellen.
Fotó: wikipedia
Történelem
A Velencében létrejött keresztény szövetség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország felszabaduljon a török uralom alól.
A török fenyegetés Európában
Az Oszmán Birodalom a XIV. század vége óta fenyegette Európát. A terjeszkedő török hatalom első jelentősebb hídfőfoglalása az öreg kontinensen, az 1389-es rigómezei csatához kapcsolódik, amelyben I. Murád szultán hadserege legyőzte Lázár király szerb csapatait.
A szerb király és a szultán is életét vesztette az öldöklő küzdelemben, azonban a rigómezei csatavesztéssel megszűnt a középkori szerb állam és a törökök fél évezredre megvetették lábukat a Balkánon.
A török szultánok ezután a Magyar Királyságot kezdték támadni, igaz Hunyadi Jánosnak az 1456-os nándorfehérvári diadallal sikerült néhány évtizedre elhárítani a török veszélyt, de 70 év múlva következett Mohács, amikor is I. Szulejmán szultán legyőzte a magyar seregeket, és meghódította egész Magyarországot. Megkezdődött a közel 150 évig tartó török hódoltság.
Ezt követően a törökök egyre inkább folytatták támadásaikat Nyugat-Európa felé, amit az európai nagyhatalmak és a pápai állam nem nézett jó szemmel. Ez a fajta háborúskodás egészen az 1680-as évekig tartott, amikor is XI. Ince pápa elhatározta, hogy létrehoz egy keresztény szövetséget az oszmán hódítók ellen, és végleg kiűzi a törököket Európából.
A pápa kiváló szervezőnek bizonyult
XI. Ince, akit sokan neveznek bankárpápának, nem csupán azért, mert hatalmas földbirtokkal és vagyonnal rendelkező bankárcsaládból származott, hanem mert maga is nagy rátermettséggel intézte a Vatikán gazdasági ügyeit. Hatalmas vagyont gyűjtött és ebből finanszírozta a török elleni háborúkat. Bécs védelmét 1,7 millió forinttal támogatta, 1685-ben 10 millió forintot folyósított a császárnak és a lengyel királynak háborús kiadásokra, valamint az 1686-os hadjárathoz pedig további 5 millió forinttal járult hozzá. A pénzt tehát előteremtette a katolikus egyházfő, ezután már csak a különböző érdekekkel rendelkező királyi udvarokat kellett megnyernie az ügyhöz.
A bécsi udvart volt a legnehezebb meggyőzni, ugyanis Lipót császár tartózkodó magatartást tanúsított, szívesen kiegyezett volna a törökökkel, ha erre a szultán is hajlandóságot mutatott volna. IV. Mehmed azonban rosszul mérte föl a kialakult politikai viszonyokat, ezért nem hajlott a kompromisszumra. A pápa, illetve a német fejedelmek támogatásukról biztosították Lipótot egy török elleni harchoz, így a császár végül is igent mondott. XI. Ince pápának sikerült elérnie XIV. Lajos francia királynál, hogy a franciák húsz évig nem fogják megtámadni a Habsburg Birodalmat, ami szintén egy nagy lökést adott az ügynek. (Nem mellékes, hogy a francia király ezt az ígéretét két év múlva megszegte.) A bécsi udvarnak így kétfrontos háborút kellet vívnia, ami késleltette a török hadak kiűzését Magyarországról.
XI. Ince pápa, „Magyarország megmentője”
Boldog XI. Ince pápa, a római katolikus egyház 240. pápája 1676. szeptember 21-étől haláláig. A pápát „Magyarország megmentője” jelzővel is illetik, mert sokat küzdött Magyarország török megszállás alóli felszabadításáért.
Az 1611. május 19-én Comóban született Odeschalchi Benedek nagyon gyors és sikerekben gazdag egyházi pályát futott be. Kezdetben katonatiszt akart lenni, Nápolyban jogi doktorátust szerzett, majd végül elhatározta, hogy pap lesz. 1645-ben, mindössze harmincnégy esztendősen már bíboros lett. Pápának 1670-ben választották meg, két hónapig tartottak a tárgyalások, amíg XIV. Lajos francia király is hozzájárult a koronázáshoz. XI. Ince ilyen körülmények között foglalta el Szent Péter székét. Isten törvényeit képviselte, és útjáról sem hízelgéssel, sem fenyegetésekkel nem tudták letéríteni. Védte az egyház szabadságát a különböző királyi önkényekkel szemben. XIV. Lajossal folyamatosak voltak az összetűzései, a Napkirály ugyanis állandóan beleszólt a Szentszék ügyeibe, amit a pápa nem tolerált.
Ince pápa 1689. augusztus 2-án halt meg. A 18. század végén indították el boldoggá avatási eljárását, amelyet a franciák tiltakozása miatt félbe kellett szakítani, így a boldoggá avatásra csak 1956. október 7-én kerülhetett sor.
A Szent Liga szövetség létrejötte
XI. Ince pápa kezdeményezésére végül is létrejött 1684. március 5-én a Szent Liga. Ebbe a törökellenes szövetségbe tartozott a Habsburg Birodalom, a Lengyel–Litván Unió, a Velencei Köztársaság, valamint a pápai állam. Két év múlva csatlakozott hozzájuk Oroszország, Bajorország, Svédország, illetve a szász és a brandenburgi választófejedelemség is.
A hosszú egyeztetések során kidolgozott dokumentum szerint, a Szent Liga tagjai együtt megtámadják a Török Birodalmat és folytatják az oszmánok elleni harcot mindaddig, amíg nem sikerült teljesen felszabadítani az európai területeket a török uralom alól. A kötelezettségvállalás arra is kiterjedt, hogy egyik szerződő fél sem bocsátkozik a többiek tudta nélkül tárgyalásokba az ellenséggel, és nem köt semmilyen különbékét a Portával.
A Szent Ligához a magyar kontingensek összesen 15 ezer fővel járultak hozzá
A pápa adományainak és kitűnő szervezői munkájának köszönhetően Európa-szerte megnyíltak a királyi udvarok és az egyházak pénzesládái. Vatikáni ösztönzésre a német birodalom katolikus választófejedelmei rendeletet hoztak egy úgynevezett „törökadó” bevezetésére. Az egyházak felesleges ezüstjét kisajátították, a templomok által gyűjtött adományokat, köztük a Jeruzsálem Szent Helyeinek szánt összeget is, ide folyósították. Ezen felül még Ince pápa keresztes búcsúbullát is kibocsátott, amely széles körű alamizsnagyűjtést eredményezett.
Megkezdődött a török elleni harc
A visszafoglaló háború egyik legnagyobb fegyverténye, Buda 1686. szeptember 2-án történt visszafoglalása volt. A Szent Liga harcaihoz a különböző magyar kontingensek összesen mintegy 15 ezer fővel járultak hozzá, ennek ellenére az ország területének visszafoglalása után a Habsburg-ház Magyarországot meghódított területként kezelte. Oroszország csatlakozása a Szent Ligához megakadályozta a szultánt abban, hogy a krími tatár erőket teljes egészében a Magyarországra induló török sereg mellé rendelje. A kán hadainak nagy része ugyanis visszamaradt Krím védelmére.
1688-ban az egyesült keresztény hadak visszafoglalták Nándorfehérvárt, és az év végén már a dél-szerbiai Niš-nél álltak. Úgy nézett ki, hogy mivel a Szent Liga szövetségesei győzelmet győzelemre halmoztak, így beteljesülni látszott a katolikus egyházfő hőn dédelgetett álma, hogy a törököket végleg kiszorítják Európából. XIV. Lajos francia királyt viszont egyre jobban aggasztotta Lipót császár sikere, attól félt, hogy nemsokára Bécs fogja uralni egész Európát, így megszegte kötelezettségvállalását, amit XI. Incének tett, és hátba támadta a Habsburg Birodalmat.
Ezzel a francia pálfordulással kitört az úgynevezett pfalzi örökösödési háború, ami végül is meghiúsította, hogy felszabaduljon a teljes Balkán.
A török ezért még évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott a térségben, a XX. század elején kitört balkáni háborúk során szorult ki végleg a kontinensről.
Felhasznált irodalom:
Varga J. János: A fogyó félhold árnyékában – A török kiűzése Magyarországról (1986) Gondolat kiadó, Bp.
In: Kereszt és félhold: A török kor Magyarországon (1526–1699) CD-ROM. Budapest: Enciklopédia Humana Egyesület. 1999
Hóman Bálint – Szekfű Gyula (szerk.). A tizenhetedik század. A török kiűzése., Magyar történet. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda (1928)
A nyertes a Habsburg Birodalom lett
A keresztény koalíció mindegyik tagja nyert valamit ezzel a háborúval, de a török kiűzésének igazi győztese a Habsburg Birodalom lett, amely ekkor szerzett igazi európai nagyhatalmi státuszt.
Török részről pedig bebizonyosodott, hogy fő ellenfelének ezúttal már nem a Habsburg Birodalom és Velence számít, hanem az egyre feltörekvő Orosz Birodalom.
XI. Ince pápa végső célja az lett volna, ha Konstantinápolyt is sikerült volna visszafoglalni, így mindössze Magyarországot és néhány balkáni régiót sikerült felszabadítani. Mindenesetre mi magyarok sokat köszönhetünk XI. Ince pápának, áldott legyen az emléke!
