A megküzdési stratégiáinkat kell életre hívni, mozgósítani

– Kígyózó sorok a patikák előtt, üres polcok a boltokban, rémisztő hírek mindenhol – ez jellemzi az aktuális helyzetet. Most felnagyobbodnak még az apró sérelmek is, sérülékenyebbek az emberi kapcsolatok. A kommunikáció és a szituáció megfelelő kezelése most rendkívül fontos mindannyiunk számára. Hogyan tudnak a segítők segíteni?

– Az egészségügyi vonatkozású krízishelyzet főszereplői a válság- és a kríziskezelésről is tanultak, hiszen nekik és az ilyenkor közreműködő szakértő segítőknek – orvos és ápoló, tűzoltó, mentős, rend­őr – meg kell őrizniük a szakmai határokat, a „kívülállóságot” a hatékony munkavégzéshez. De nyilván ezt nem mindenki kezeli egyformán, ez függ az egyéni érzékenységtől és a mentalitástól.

– Mi történik velünk válsághelyzetben?

– A járvány már világméretű, óriási jelentősége van a kezelésének. Abban a válsághelyzetben, katasztrófa esetén, amely hirtelen jön (bár a jelenlegi veszélyhelyzetben pozitívum, hogy mi, magyarok már hallottunk róla, és nem érkezett váratlanul), az életünk, az egzisztenciánk, a mindennapjaink alapvető feltételei kérdőjeleződhetnek meg. Így egyfajta mentális teher nehezedik az egész lakosságra. Mivel előre teljes mértékben nem tudjuk megmondani még a mai modern technikai háttérrel sem, hogyan fog majd alakulni, ez előhív egy úgynevezett dezintegrációs helyzetet minden szinten: a szakembereknél éppen úgy kialakulhat, mint a lakosság körében. Ebben a helyzetben a megküzdési stratégiáinkat kell mozgósítani, illetve meg kell tanulni kezelni a helyzetet, és megküzdeni ezzel. Persze, ezt sem tudjuk egyformán, hiszen aki hajlamosabb a befolyásolhatóságra, személyiségjegyei miatt könnyebben kibillen az egyensúlyi helyzetéből. Az úgynevezett tanult tehetetlenség miatt pedig gyakran passzívabb maradhat: neki nehezebb a megküzdés. De azok az egyének, akik képesek lesznek előhívni olyan coopingot, amivel már sikeresen átvészeltek számukra megterhelő helyzetet, ők jobb helyzetben lesznek. Tehát ebben a járványügyi helyzetben sem egyformán viselkednek az emberek. Nagyon különbözőek vagyunk. Ezt látjuk és tapasztaljuk az utcákon, a boltokban és a gyógyszertárakban is. Fontos lehet most az is, hogy mennyire szabálykövető valakinek a magatartása. Tudjuk, hogy azokban a kollektivista szemléletű államokban, ahol a közösség érdeke előrébb való, könnyebben viselik ezt az egyénre ható nyomást is. A személyiségkarakter mellett nehezebb helyzetbe kerülhetnek azok, akik eleve valamilyen szomatikus vagy mentális betegségben szenvednek, illetve az idősebbek. Ők a veszélyeztetettebbek.

– Miért nehéz „csak” otthon maradni?

– Amikor azt kérik tőlünk, maradjunk otthon, ez az izoláció szeparációs szorongást hívhat elő. Ha konkrét félelem van jelen, akkor kifejezetten fontos, hogy meg is tudjuk fogalmazni, így kompetensebbnek érezzük magunkat a kezelésében is. Például félek attól, hogy elkapom a fertőzést, félek, hogy nem lesz gyógyszerem... Akkor meg tudom szervezni a helyzet megoldását. Kérek segítséget, betartom a védekezési szabályokat. Ezzel ellentétben, ha a szorongás elhatalmasodik, és egy általános rossz érzés, feszültség, megfogalmazhatatlan érzés kerekedik felül az embereken, akkor pánikba kerülhetnek. Ha a szorongás generalizálódik, és már testi tünetek is megjelenhetnek, mint például a pánikbetegségnél, fontos lehet a szakember segítsége.

– Mit tehetünk, tegyünk?

– A járvány indulása után nálunk volt már lehetőség egy prevenciós időszakra is a felkészülés során. Sajnos most már Magyarországon is akut helyzet van. Azt gondolom, hogy mi aránylag időben kommunikáltunk erről, és intézkedések is történtek. Ez az, amivel lelassíthatjuk a vírus terjedését, és viszonylag békésen átvészelhetjük a járványt. Ehhez fegyelmezettnek kell lennünk és szabálykövetőnek. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a negatív reakciók e tekintetben is beindultak. A konfliktushelyzetek, -szituációk felerősödtek, és elszaporodtak. Elindult egyfajta felvásárlási láz is, a munkahely elvesztése is reális félelem. A helyzet napról napra változik, de nagy a különbség, hogy egyénileg vagy a közösség szempontjából mi változik. Az egyén és a közösség szempontjából is fontos a korrekt és határozott tájékoztatás, amely mindig naprakész és támaszkodhat rá az egyén. Alapvetően ez adhat egy kis biztonságérzetet. Főleg, ha törekszünk ennek megfelelően viselkedni. Először mindig az egyéni érdek kerül előtérbe, de a vészhelyzet hatására kialakulhat egy „mi tudat”: mi fogjunk össze, mi tegyünk valamit közösen a tanulóinkért, a lépcsőházban lakó rászorulókért, az idősebb rokonainkért… Megfigyelhető, hogy azokban az államokban, ahol a kollektív szellem erősebb, ott enyhébb a járvány lefolyása, például Japánban. Ahol ellenkezőleg, ott nagyobb a fertőzések és a tragédiák száma, mint például Olaszországban.

– Miért fontos a vezetők szerepe?

– Fontos a „mi tudatunk” kialakítása, amelyben a vezetőknek, például a munkahelyi vezetőknek rendkívül fontos szerepük van. A stresszre adott válasz, az üss vagy fuss, amely jól megfigyelhető volt már a katasztrófáknál, különféle reakciókat váltott ki. Volt, aki ledermedt, volt, aki elveszítette higgadtságát és csak ment a tömeg után… De tapasztalható, hogy mindig vannak, akik képesek megőrizni hidegvérüket, és racionálisan képesek gondolkodni, dönteni a vészhelyzetben is. Tehát a vezetők szerepe kiemelkedően fontos, ezen belül is a korrekt és hiteles tájékoztatás, amely szólhat akár arról is, hogy most erről van csak információm, ami változhat természetesen óráról órára is... Ez az egyénnek biztonságot ad, hiszen mindenkinek van úgynevezett megkapaszkodási igénye, ez a döntéshozók felé irányul. Össze kell tartanunk, segíteni egymást és segítséget kérni!