Vízkereszttől hamvazószerdáig tartó katolikus ünnep és télbúcsú

Január hatodikával, vízkereszttel lezárul a karácsonyi ünnepkör, és elkezdődik a farsangi időszak. Ez az ünnep rendkívül fontos a katolikus emberek számára, ilyenkor van a vízszentelés, a szenteltvízből pedig régen krétát is szenteltek – idézte fel Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató televíziós előadását az MTI. A farsangról a legtöbbünknek az álarcos parádézás és a szalagos fánk jut eszébe, de az ünnepkor sokkal összetettebb ennél.

Szentelt víz, királyok

A katolikus hagyományok szerint a pap a január 6-i szentmisén szenteli meg a vizet és a tömjént is. Vízkereszt napját szokás háromkirályok napjának is nevezni, hiszen a Biblia szerint ezen a napon érkezett meg Gáspár, Menyhért és Boldizsár Betlehembe a kis Jézushoz. Ezzel zárul is a karácsonyi ünnepkör, és valami egészen új veszi kezdetét.

Farsangkor mindent lehet

Az elmélyülés és az áhítat után igazi „ereszdelahajam” időszaknak számít a farsang. Az ősi pogány elemeket is őrző, sokszor majdnem két hónapon át tomboló vigadalmakat kezdetben nem nézte jó szemmel a katolikus egyház, ilyenkor ugyanis jóval harsányabbak voltak az emberek, sokat ittak, vigadtak és nehéz ételeket fogyasztottak. Az egyházi írók, katolikus papok és protestánc prédikátorok egyenesen az ördög ünnepének nevezték ezt az időszakot.

Lakodalmas hónapok

Az Érdy-kódex mennyegzős vasárnapnak tartja a vízkeresztet követő hat vasárnapot. Noha a magyarok hétfőn és szerdán tartottak mennyegzőt, ezen a hat vasárnapon – amik egyéb körülmények között az Úrnak szentelt napok lennének – mégis engedélyezték. Bár tiltott nem volt, a hazai parasztság többnyire csak ilyenkor hirdette ki a házasulandókat, ám konkrét lakodalmakat mégsem időzítettek vasárnapra.

A farsang farka

Ugyan az egész farsang a mulatozásról szól, a hamvazószerda előtti utolsó három napot nevezzük a farsang farkának a 16. század óta. A nagyböjt előtt ilyenkor még elengedhetjük magunkat, aztán kezdődik a húsvét előtti feltétlen önmegtartóztatás. A híres mohácsi busójárást már a farsang farka előtt elkezdték, de a legtöbb és legváltozatosabb program farsangvasárnapra esett. Farsanghétfő a hagyomány szerint az asszonyok napja, amikor is férfimódra mulatozhattak nőtársaik körében, húshagyó kedden, azaz az utolsó napon szimbolikusan temették a telet koporsó vagy kiszebáb-égetéssel.

Fánk, de miért?

Ha farsang, akkor fánk, lehetőleg gazdagon megkenve a nagymama baracklekvárjával. Az egyik legenda szerint úgy lett népszerű, hogy Marie Antoinette egy farsangi álarcos bálról megszökve egy mézeskalácsárustól vásárolt hasonlót, ami annyira megtetszett neki, hogy udvari cukrászával tökéletesíttette a receptet. A XIX. század óta fogyasztjuk.

A farsang nem magyar találmány

A farsang őshazája Olaszország, ahol a harsány ünneplést végül a méltán világhírú karnevál zárja. Magyarországra mégsem az olaszoknak köszönhetően érkeztek meg a szokása, hanem szláv és germán népek közvetítésével. A neve is – farsang – a német Faschingból ered. Az évezredes érintkezésnek köszönhetően tehát inkább a fenti népek motívumai lelhetők fel a mi hagyományainkban is, mintsem olaszos vonások.

A már említett vigadalmak, lánykérések és házasságkötések mellett a házban végzett munkák hetei is farsangra estek. Az aszonyok varrtak, fontak, hímeztek, kukoricát morzsoltak és tollat fosztottak ilyenkor. A hidegnek köszönhető eltarthatóság miatt január-februárban voltak a disznóölések is.