Jól komposztálható, nem káros a diólevél

Komposztálnám a leveleket, de úgy hallottam, nem jó, mert ártalmas a többi növényre. Mások szerint viszont nem. Tudnának segíteni, kinek van igaza? Hosszú ideje döntetlenre áll a csata: komposztáljunk-e diófalevelet, vagy sem. A kertészkedéssel foglalkozó internetes csoportokban rendszeresen két táborra szakadnak a véleményezők. Általában többen írják, hogy a diófaleveleket gyűjtsük össze, és vitessük el, különben mindent kipusztítanak maguk körül. Mások szerint meg hagyjuk csak a fa alatt, vagy tegyük a komposztba, nem árt, hiszen az is növényi hulladék. A legerősebben az a vélemény tartja magát, hogy égessük el, annak ellenére, hogy a füst komolyan megterheli a környezetet.

Az elpusztításpártiak legfőbb indoka az, hogy a diófalevél allelokemikáliákat tartalmaz, amelyek hatással vannak más növények növekedésére, pontosabban: gátolják a fejlődésüket. Szerencsére van szakmai segítség, hogy végre eligazodjunk az ellentmondó információk között. Ruszkai György még 2011- ben, a diplomadolgozatához elvégzett egy több hónapon át tartó kísérletet. Összehasonlítva vizsgálta, hogy a diófalombból és a vegyes gyümölcsfalombból készült komposzt hogyan hat más növények csírázására. A kísérlet részleteiről és a belőle levont következtetésekről a Biokontroll című folyóirat is hírt adott. A szerző kiskerti körülmények között két komposztot készített: egyiket kizárólag diófalevelekből, a másikat különféle gyümölcsfák leveleiből vegyesen. A leveleket kilenc hónapig komposztálta, és az érettségük különböző időpontjaiban – a kísérlet kezdetekor, négy hónap elteltével és kilenc hónap elteltével – mintát vett belőlük, amelyekbe könnyen és biztonságosan csírázó mustármagot vetett. Négy hónapnyi érés után a diófalevél-komposzt akkor járt kedvezőtlen, növekedést gátló hatással, ha nagy mennyiségben használta. A kísérletező arra jutott, hogy a négy hónapos komposzt már felhasználható lehetne, de a bomlottsági állapota miatt kevésbé lehet egyenletesen kijuttatni és a talajba keverni.

Kilenc hónap komposztálás után azonban bármennyi diófalevelet kevert a földbe, nem jelentkezett negatív hatás. Következtetésképpen megállapította, hogy kilenc hónapos érettségnél a komposztált diófalevél elveszíti addigi kedvezőtlen hatását, és ugyanúgy segíti a növények fejlődését, mint a gyümölcsfalevelekből készült komposzt. Mindez azt jelenti, hogy a novemberben komposztált diófalevél a következő év őszére olyan állapotba kerül, hogy egy rostálás után nyugodtan felhasználható a kertekben, tehát az elégetése helyett sokkal inkább érdemes komposztálni a diófa lehullott leveleit is.

A népi gyógyászatban is használják például kiütések, ekcéma kezelésére is

A diófalevélnek számos jótékony egészségügyi hatást tulajdonítanak, sokan egyenesen csodaszernek tartják. Használják vértisztítóként, gyomorerősítőként, emésztést segítőként, sőt féreghajtóként is. Külsőleg kiütések, ekcéma, bőrgomba, fagyások gyógyítására is javasolják. A néphagyomány szerint csökkenti a magas vérnyomást, enyhíti az aranyeres fájdalmat, sőt borogatásként a mandulaés szemgyulladást, öblögetve az ínysorvadást is. A diólevél főzetét fürdőként gyulladásos megbetegedések enyhítésére, hajhullás ellen, az izzadás csökkentésére is használják, de például hajszínezésre is. Teához július végén, augusztus elején kell leszedni a még sötétzöld levelet, majd árnyékos helyen megszárítani, utána összemorzsolni.