Gebei Péter ezúttal egy tévés szórakoztató műsorban bíró

A sokak által ismert „népi” fogócska szabályain alapuló játékban négytagú csapatok mérkőznek meg a Catch! hatalmas arénájában, hogy pontokat gyűjtve bekerüljenek a döntőbe, majd hazavigyék a tízmillió forintos fődíjat.

A gigantikus arénában több száz intelligens lámpa, szoftvervezérelt rendszerek találhatóak. A kommentátori fülkéből is tökéletesen látszik a 15-ször 15 méteres küzdőtér, amelyen folyamatosan cserélődnek az akadályok.

A sportolók több ezer kalóriát égetnek el egy este alatt, hiszen hatalmas sebességgel kell futniuk, ugraniuk vagy épp mászniuk. Az egyik legfélelmetesebb látvány a csaknem húszméteres függőleges pálya, amely közelebb viheti a csapatokat a célhoz: a Catch! 2019-es bajnoki címéhez!

A nagyszabású produkció háziasszonya Ördög Nóra, műsorvezető-riportere Petur András (Sport TV), kommentátora pedig Gundel-Takács Gábor.

Gebei Pétert kértük fel arra, hogy avassa be lapunkat néhány kulisszatitokba. Elsőként arról beszélt, hogyan is lett ő a Catch! játékvezetője.

A forgatáson nem kellett miatta egyetlenegyszer sem újra felvenni semmit

– Nyár közepén csörrent a telefonom, és a műsor főszerkesztője jelentkezett, lenne-e kedvem elvállalni a játékvezetést, mert mindenképpen hokibírót szeretnének, mivel nagyon gyors játék és időre megy a Catch!. Különböző információkat kértem, eleinte nem igazán tetszett a dolog, majd igent mondtam, ebben nagy szerepe volt Gundel-Takács Gábornak is. Persze előbb engedélyt kellett kérnem a Magyar Jégkorong Szövetségtől. Végül három nap alatt hoztam meg a döntésemet. Bár azért megfordult a fejemben, hogy az A csoportos felnőtt-világbajnokságtól, és a KHL-től (a világ második legerősebb jégkorong-bajnoksága – a szerk.) „eljutottam” a fogócskáig.

– Mi az ön feladata a műsorban?

– Azt kell, hogy mondjam, ennek a versenynek jóval változatosabb a szabályrendszere, mint a jégkorongé, és elég embert próbáló a játék. Az alaphelyzet az, mint a fogócskában általában, az elkapás a lényeg. Három kolléga, két kosárlabda- és egy labdarúgóbíró segített, de az én szavam volt a döntő, ezért nem hibázhattam. Bizonyos helyzetekben lehetőség volt videózásra, de ha meghoztam egy döntést, már nem volt visszaút, vagyis ha bakiztam, remélem, nem történt ilyen, valaki ártatlanul esett ki. Arról nem is beszélve, hogy olyan döntéseket kellett hoznom, amiket mindenki elfogadott. Elég nagy a stressz, mert ha nem jól ítélek meg valamit, az egész játékot elrontom. Nem tagadom, volt, amikor bizonytalan voltam, de a videó visszajátszása kihúzott a bajból.

– Volt a játékot befolyásoló hibája?

– Nem, sőt, miattam nem kellett semmit sem újravenni, a jégkorong megtanított a fegyelemre.

– Meddig tartott a forgatás?

– Októberben egy hétig elég feszített tempóban forgattunk, a műsor december elsején kezdődik, négy vasárnap láthatják a nézők, karácsony előtt kerül adásba a döntő.

– Kikből álltak a négytagú csapatok?

– Nincs úgymond civil. A csapatokat ismert emberek, és nagyrészt eredményes sportolók, köztük olimpiai bajnokok alkották. A versenyzőknek komoly szabályismertetést tartottam, mindent elmondtam nekik, tudniuk kellett mindent annak érdekében, hogy minél sikeresebbek legyenek.

Az „eredeti szakmáját” sem hanyagolja el, a fiai útját is egyengeti

– Néhány mondat erejéig térjünk vissza az eredeti „szakmájához”, a jégkoronghoz. Milyen szerepet tölt be most a sportágban?

– A Magyar Jégkorong Szövetségben a játékvezetők igazgatója vagyok, játékvezetés téren az Erste Ligában mindenért én vagyok a felelős. A közelmúltban a nemzetközi szövetségtől, az IIHF-től ismét megtisztelő feladatot kaptam, supervisor, magyarul a játékvezetők ellenőre lettem. Az ­IIHF-nek összesen huszonegy supervisora van. Egyből komoly feladat hárul rám, én leszek jövő áprilisban az Egyesült Államokban az A csoportos U18-as világbajnokság ellenőre. Azt hiszem, szép kezdés ebben a beosztásban. Emellett figyelem és egyengetem a két fiam, Gergely és Bence pályafutását, akik a Dunaújvárosi Acélbikák junior csapatában jégkorongoznak, mindketten bemutatkoztak már a felnőttegyüttesben is. Vagyis nem unatkozom.