Mintha tavasz lenne

Gani Zsuzsanna – Pillangónász

Illatát ontja a mesés kikelet,

réges-régen elűzte már a hideget.

Pillangó lejti mámorban a táncát,

szél libbenti hímporos szoknyája ráncát.

Nemrég még múmiabáb, majd hernyó volt,

szolid, nem kérkedő és nem hivalkodó.

Gubót szőtte szorgosan. Szerettem őt,

sugározta magában az életerőt.

Aztán jött a tavasz, – hogy tollászkodott!

- és egy csodaszép jövőről álmodozott.

Ontotta párja üde feromonját,

bódultan álmodta varázsos otthonát.

Nászukon én is ott voltam, mint vendég,

rózsaként virult az újdonsült feleség.

Históriát dalolt kint a fövenyen,

hogy mit hoz nekik a jövő, még rejtelem

forrás: poet