Hová tűnt idén a piacról az uborkaszezon?

Pár napra jelentős lehűlést jósolnak, de meglátjuk, egyrészt lesz-e lehűlés, másrészt mennyire. Már csak azért, mert az augusztus nem a hűvös napokról ismerszik meg, hanem a gatyarohasztó és dinnyeérlelő melegről. A fentieket azért feltételes módba tesszük, mert nem szokása szerint változik a világ, hanem annak ellenére, s az össze-vissza időjárás megváltoztatja a termények érését is – ez a piac kínálatán a legszembetűnőbb. Meg nem mondaná az ember, milyen hónapot írunk, ha csak a standokat látnánk. Meg amúgy is. Nyurga újságíró koromban ilyenkor már uborkaszezonnak hívtuk az augusztus elejét, de nagyon kell azt az uborkát keresnünk a piacon.

Van kovászolni való, meg az unalomig hosszú kígyóuborka, no de a salátának való húsos bizony majdnem hiánycikk. Márpedig az érett csalamádénak az egyik legfőbb kelléke, ha savanyúság eltevésére adnánk a fejünket. E projekthez a káposzta hozza a formáját, hatalmas kemény fejeket kínálnak 300 forintért, és a vöröshagyma sem késlekedett: kaphatunk szép nagy fejeket 350-380 forintos kilónkénti áron. A paprika is készületlen a csalamádé-premierre, de nem érése, nagysága, formája okán, hanem az ára miatt. Hogy gyalulhatnánk savanyúnak a 600 forintos paprikát?! Persze a fal mellé van kipakolva a hűdefonnyadt fajtából 299 forintért, de nem ilyen való a dunsztosüvegekbe. Persze, ha lecsónak szánjuk, akkor annak tökéletesen megfelel, ez esetben a hiba a párjával van: paradicsomot is drágán kapunk.

Harmadjára járjuk körbe a kis utcákat, de nem találjuk az olcsó, leveses, éretten édes paradicsomot, amiről a lecsószezon híres. Az egyforma fürtös paradicsom nem ugyanaz, mint a szabad földön beért, össze-vissza nagyságú. Pár éve ilyenkor már gyártottam a házi fűszerezésű kecsöpöt (egyszer talán elmesélem majd ennek bonyolult és titkos receptjét, ha a kedves szerkesztőm megkér rá), idén megint bajos lesz a jóféle házi paradicsom beszerzése. Nem is tudom, tudják-e, miről beszélek: nem a piros biliárdgolyókról, hanem a Lucullusról, meg a Terezáról, meg a halovány, de húsos ökörszívről. Ugyan hova kell mennünk, ha már a piacon sem kapunk…?

Kedvenc őstermelőm türelemre int, merthogy minden késésben van a határban, de – és a kacsintása felért egy szerződéssel – megoldjuk majd azt a paradicsomkérdést. Jó. És pritamint is tennék el…

Uborkaszezon: elhalasztva?

Uborkaszezonnak – hogy saját házunk tájáról hozzunk példát – a sajtó szemszögéből eseménytelen időszakot nevezik. A régi keletű szóösszetétel humoros utalás arra, hogy a parlamenti ülésszünet ideje egybeesik az uborka s általában a savanyúságok télire való eltevésének idejével. Valójában a német Sauergurkenzeit (savanyúuborka-időszak) mintájára született, keveredve az ugyanilyen értelmű francia saison morte által ihletett holtszezon kifejezéssel.