Egy hölgy, aki elbírálja a férfiak készítette párlatokat, pálinkákat

Szőllősi Edit neve mellett többféle titulus is áll: pálinkamester szakmérnök, gazdasági agrármérnök, pálinkabíráló, egyetemi oktató, a pálinkaturizmus kialakításának és a pálinka népszerűsítésének szakértője. A rendezvényen a Pálinkakiválóságok könyvet mutatta be.

– Hogyan lesz egy nőből pálinkamester?

– Fejlövés. Mentem a munkahelyemre autóval, meghallottam a rádióban, hogy pálinkamester-képzést indítanak. Az első gondolatom az volt, hogy milyen jól hangzana az, hogy Szőllősi Edit pálinkamester szakmérnök! Most már öt éve vagyok az, és tényleg jól hangzik. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy már kerestem a kitörési pontot évek óta. Huszonöt évig voltam bankár. Nagyon szerettem csinálni, nagyon különleges dolgokkal foglalkoztam, de untam. Kellett valami, ami más. Jött ez a pálinka dolog. Én, ha elkezdek valamit, akkor nagyon beledolgozom magam. A saját irányom a pálinkaturizmus, a pálinkakultúra. Mindent azért teszek, mert azt gondolom, hogy ha van valami érték, amit meg akarunk mutatni – márpedig a kultúra és a turizmus erről szól –, hogy valamit meg akarunk nézni, ami más, ami eltér, de értékes, akkor ehhez nekem oda kell tenni a magamét. Ezért lett egy turizmus-menedzsment mesterdiplomám is.

– Volt a családban valami hagyománya a pálinkafőzésnek?

– Apa főz. Rendesen iszunk, mint minden más magyar ember. Reggel, délben, este. Viccen kívül, apának van egy kis berendezése. Van egy kis telke gyümölcsfákkal, amit gondozgatunk. Ha apa a gyorsabb, akkor pálinka lesz, ha anya, akkor befőtt is.

– Anyát odaengedi a főzőhöz?

– Nem. De anya segít neki a gyümölcsöt feldolgozni, ha megsajnálja, hogy kézzel magozza a meggyet.

– Mi a reakció, amikor bemutatkozik, hogy pálinkamester?

– Most már fel sem veszem, de mindig látom az elkerekedő szemeket. Először egyébként rendszerint azt hiszik, hogy viccelek. Amikor elkezdem mondani a technológiát a megfelelő szakszavakkal, és a hőát­adásról és egyebekről is tudok nagyon szakszerűen beszélni, nos akkor már a helyükre kerülnek a dolgok. De én inkább a közérthető részt kedvelem, a pálinkaturizmust és -kultúrát.

– A pálinkamesternek van kedvenc pálinkája?

– Igen. Ha megkérdezik a piros vilmoskörte. És meg is tudom magyarázni. Gyerekkoromban volt az udvarban egy körtefa, és én emlékszem azokra az illatokra meg ízekre. Amikor elmeséltem gyümölcsészeknek, hogy milyen volt színre, ízre, ők mondták, hogy ez egy piros vilmoskörte volt. Ezért van nekem egy gyermekkorra visszanyúló kötődésem az illathoz és az ízhez, de én például a törkölyöket is nagyon szeretem. Egy jó pálinka aromás édes, illatos, ízes. De van olyan aromatika, amit az ember jobban szeret.