Zita a parketta mellett a homokban is képes bravúrokra

A kontinensbajnokságot Lengyelországban, Stare Jablonki városban rendezték meg. Kiválóan játszott a magyar csapat, hiszen a csoportküzdelmek során, majd az elődöntőben és a középdöntőben is sorra verte meg az ellenfeleket, veretlenül jutott el a fináléig. A döntőben azonban sajnos két szoros játszma (26–27, 22–23) után aranyérmes lett Spanyolország együttese, így Zita gárdája második helyet szerzett.

Az Európa-bajnokság legjobb kapusának választott fiatal tehetséget lapunk a hazaérkezés után megkereste. Elsőként így emlékezett vissza a mindent eldöntő mérkőzésre. – A találkozó után természetesen mindenki nagyon szomorú volt a második hely miatt. De később már tudtunk örülni az ezüstnek is. Én pedig nagyon örültem a legjobb kapusnak járó díjnak. Bevallom, az, hogy rám esett a választás, nagyon meglepett, de boldoggá tett engem. A csapatnak pedig értékelni kell a második helyet is, mert nagyon erős együttesek ellen harcoltuk ki az ezüstérmet.

– Gondolom, Győri Ágnes, aki régebben Dunaújvárosban is kapus volt, sőt Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, és most a csapat kapusedzője, tudott sokat segíteni…

– Abban, hogy én lettem a legjobb kapus, neki nagy érdemei vannak. Kiváló volt a védekezésünk, ebben Szabó Tekla volt a vezéregyéniség. Ő dobta egyébként a hatosokat is. Győri Ágnes pedig lelkileg is segített nekem, és természetesen szakmailag is mellettem állt. Például remek észrevétele volt, hogy melyik sarokra koncentráljak, figyeljek legjobban. A másik sarkot pedig a jól játszó védőinkre hagytuk. Bejött.

– Mégis minek köszönhető ez a szép ezüstérem?

– Nagyon kevés időnk volt a felkészülésre, de nagyszerű közösséggé váltunk. Egymásért harcoltunk, egymást segítettük a játékban. Taktikailag és erőnlétben is helytálltunk, szóval jól játszottunk. Például kiválóan sikerültek a pörgetéseink is.

– Akkor most egy hosszú pihentető alvás az érkezés után, aztán majd következhet a megérdemelt kéthetes nyaralás…

– Ez volt nekem az első nagy viadalom, ezért sokáig emlékezetes marad számomra már csak a kitüntetésem miatt is. Megismertem komoly versenyen egy másik sportágat, amely a negyvencentis homokban zajlik, és egészen más játék, mint amit a teremben játszanak. Nekem nagyon tetszett. De most tényleg jól fog esni egy kevéske pihenés, azután pedig következhet az alapozás az új mérkőzésekre.

Eltérő szabályokkal játszanak

A sportág az 1990-es évek elején alakult ki Olaszországban, s 1999-ben indult útjára hazánkban. Alapjában véve az a csapat nyer, amelyik több gólt lő. Vannak a hagyományos kézilabdától eltérő szabályok is. Ha valamelyik félidő végén az állás döntetlen, akkor az aranygól szabályát alkalmazzák, vagyis az nyeri a játékrészt, aki ezek után hamarabb lő gólt. Abban az esetben, ha mindkét csapatnak van megnyert félideje, szétlövés jön, amikor csak egy játékos van a kapus ellen, akiknek egy lábbal kötelezően a gólvonalon kell állniuk. Az a csapat nyeri a mérkőzést, aki a szétlövés során több gólt lő be az ellenfél kapujába.