Anyalét: Életem anyaként – Huszár Zsófia

Hogy néz ki egy átlagos napotok?

Hétköznap reggelente, munka előtt anyukám segít összekészíteni a gyerekeket. Ő is dolgozik még, szóval ügyesen kell ütemezni a reggeli rutint, hogy mindenki időben el tudjon indulni, a gyerekek oviba és bölcsibe, mi pedig anyukámmal dolgozni. Hatalmas segítség nekem, hogy a reggeli káoszban van állandó támaszom.

Munka után a bölcsibe megyek a fiúkért, ovi előtt próbálom elintézni velük a mindennapi teendőket, boltba megyünk, patikába, postára. A lányomért minden nap megegyezünk, hogy ki megy az oviba, ha a szüleim ráérnek, akkor szeretik ők elhozni. Szeretek érte én is menni, kettesben mindig csinálunk valamit mielőtt hazamegyünk, ilyenkor a nagyszülők vannak a fiúkkal.

A délutánnak van egy része amikor a gyerekek együtt játszanak szabadon, ez a kedvenc részem a napban, nagyon feltölt látni, hogy mennyire egy csapat ők hárman. Kisebb konfliktusok nyilván vannak egy-egy menőbb játékon, de ezek gyorsan lezajlanak és megy tovább a kacara.

Az esti rutin nálunk korán indul, fél 6-6 körül már neki kell látni, ilyenkor általában már nyűgösebbek, úgy etetni, fürdetni és altatni őket hogy eltérőek az igényeik és már mindhárman több figyelemre vágynak tőlem – nekem ez a mindennapok legnagyobb kihívása. A nagyszülők igyekeznek ebben is annyit segíteni, amennyit csak tudnak.

Először a fiúk vacsoráznak, a lányomnak ilyenkor van mesetévé idő, a fiúk fürdenek, a lányom kapja a vacsorát, a fiúkat altatom, a lányomat fürdetem, utána esti mesét olvasunk, aztán őt is elaltatom.

A hétvége a péntekkel már félig elindul, ez a nap van kinevezve a fiúknak anya napnak, ekkor a lányom megy oviba, mi otthon maradunk és a fiúk kapják a kitüntetett figyelmet. A hétvégék mindig máshogy zajlanak, nagyszülőkkel és a gyerekek apukájával összeszervezkedve. A lényeg hogy a gyerekek tudjanak pihenni, szép élményeik legyenek és annyi figyelmet kapjanak amennyit csak lehet.

Eszter mit szólt az ikrek érkezéséhez?

Két és fél éves volt, amikor születtek, nagyon tudatosan készítettük rá, sokat beszélgettünk vele, volt egy külön neki írt mese amit rendszeresen meséltünk neki. A terhesség vége nehéz időszak volt, mivel kórházban kellett töltenem az utolsó hónapokat.

A sok változás és a mindennapok felborulása megviselte, voltak nagyon nehéz hónapjaink amíg belerázódtunk az új élethelyzetbe, de egyszer sem fordult a fiúk ellen. Nagyon gondoskodó nagy testvér, amióta pedig meg tudja nevettetni a fiúkat azóta hatalmas a szerelem.

Mi változott benned mióta édesanya vagy?

Minden. A húszas éveim közepéig elképzelni sem tudtam, hogy valaha anya leszek, sosem akartam gyereket. Amikor elkezdtem vágyni rá, akkor pedig elképzelni sem tudtam volna hogy valaha három gyermekem is lesz. Imádom hogy így alakult, a gyerekeim a legjobb dolgok amik történhettek velem.

Magának az anyaságnak rengeteg területe van, és van olyan része bizony, ami nagyon nehéz nekem, nehezen viselem a monotonitást, ugyanakkor rutin nélkül kivitelezhetetlenek a hétköznapok három ekkora gyerekkel. Alapvetően egy szétszórt, link, álmodozó ember vagyok, egyedül vinni a családi logisztikát és egyben tartani a mindennapjainkat időnként teljesen le tud meríteni. Szerencsére képes vagyok kihívásként tekinteni rá és büszkeséget átélni egy-egy nehezebb hét végén.

A kérdésre válaszolva, boldogabb és teljesebb ember lettem az anyasággal. és mindennap küzdök azért, hogy összeszedettebb is legyek.

Mennyi időt tudsz magadra fordítani?

Havonta kettő szabadnapom van. Azt rögtön az egyedülálló anyaság elején felismertem, hogy az egyik legfontosabb felelősségem magamra figyelni, a terhelhetőségem, a türelmem és a kedvességem a legfontosabb a mindennapokban, szóval meg kellett tanulnom lepörögni és feltöltődni, tudatosan és időzítve. Ezt a két napot teljes egészében kihasználom, ezek csak rólam szólnak. azt vettem észre, hogy az aktív pihenés sokkal több energiát ad, szóval ezek a napok nem alvással és semmittevéssel telnek, nagyon igénylem a társaságot, minél több ember van ilyenkor körülöttem, annál jobb.

Milyen anyának tartod magad? Ez az elképzelésed passzol ahhoz, amilyennek a gyerekek megszületése előtt képzelted magad?

Elfogadó és támasznyújtó anyának érzem magam, emellett elég laza vagyok. Léteznek mozdíthatatlan keretek és betonszabályok, de elég kevés. Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy ez gond és a gyerekeknek jobb lenne, ha vaskalaposabb lennék, de rá kellett jönnöm, hogy magamat nem hagyhatom ki az anyaságból, és én így vagyok hiteles.

Nem volt elképzelésem arról, hogy milyen anya leszek. A gyerekeimet sem próbáltam elképzelni születésük előtt, inkább úgy gondolkodtam, hogy alig várom, hogy megismerjem őket, hogy kiderüljön, milyenek is ők. Az anyaságommal kapcsolatban is hasonló volt a hozzáállásom, kíváncsi voltam, vajon mit hoz ki belőlem. Nyilván rengeteg szorongásom volt azzal kapcsolatban, hogy képes leszek-e elég jól csinálni, illetve csendben reménykedtem, hogy hasonlítani fogok anyukámhoz.

Gondolom nincs olyan nap, hogy ne történne valami mókás esemény, megosztanál párat?

Ilyenekből áll az életünk, rengeteget tudnék mesélni. A lányom kapcsán az egyik kedvenc történetem amikor a nagypapája elvitte egy játékboltba és azt mondta neki választhat bármilyen játékot, megkapja. A lányom pedig hatalmas büszkeséggel állított haza egy pörölycápával és egy tyrannosaurus rex dinoszaurusszal. Egész délután ezekkel ijesztgette a családot falak mögül előugorva, mindezt természetesen a kötelező tüllszoknyájában.

A két perccel idősebb fiam lelkében csak akkor van béke, ha mindkét kezében szorongathat egy-egy kisautót, szóval télen konkrétan kisautóstól kellett a kesztyűt a kezére húzni a reggeli induláskor. Evésnél csak abból a kezéből teszi le amelyikkel eszik, a testvéreinek plüss alvókájuk van, ő egy tűzoltóautóval vagy egy kisbusszal szokott aludni, tegnap konkrétan egy markoló volt a társa.

A legkisebb fiam igazi lázadó, neki a nem szó azonnali kihívást jelent. Mostanában rendszeresen próbál kijátszani, de annyira viccesen csinálja, hogy mindig elnevetem magam. Tudja, hogy nem vadászhatja le a szobanövényt, szuperül tartja magát amíg ott vagyok, aztán kimegyek a szobából és mire visszaérek a növény lerántva, a virágföld széttúrva. A kisebbik fiam pedig feltűnően olvasgat a sarokban, ártatlan arccal és olyan koszos kezekkel, mint aki szenet bányászott egész délelőtt, aztán nem érti, hogy honnan gondolom, hogy nem a bátyja volt a delikvens. Ugyanígy próbált elsunnyogni csokilopást is, nem értette honnan tudom mi történt, csak éppen homloktól állig állt az arcán az olvadt csokoládé.

Hogyan tudod a munkát összeegyeztetni az anyasággal?

Fejben könnyen megy, a gyakorlatban nehézkesebb. Korábban kellett elkezdenem dolgozni, mint ahogy eredetileg terveztem, a fiúk egy évesek voltak. Szerencsére egy szuper bölcsibe kerültek be, ez sokat segít. Jól esik a munka, a felnőtt világ, töltődöm vele, ugyanakkor sajnos a nap még mindig csak 24 órából áll, szóval gyakran összecsúszik minden, szóval egy enyhe, de vidám káosz jellemzi a mindennapjainkat.