A pezsgők irányába nyitna a Dunaújvárosi Borbarát Klub

Az első időszakban a nagyobb nevű, úgymond az ország vezető borászait, pincészeteit hívták meg az összejöveteleikre, majd nyitottak a kisebb, kevésbé ismert borászatok felé, az utóbbi időben pedig a határon túli, elsősorban magyar szakembereket látták vendégül a szervezők.

A sok különlegesség közül megemlíthetjük Kvák Emil IKON borászatát. Ez a terület a dél-Balaton kiváló fekvésű dombjai között, Balatonlelle határában húzódik meg, amely évszázadokon keresztül a Tihanyi Apátság nagy becs­ben tartott szőlőbirtoka volt. Kvák Emil a széles nyilvánosság előtt nem túl ismerős, Rádról érkezett kiváló borokkal Dunaújvárosba. De megemlíthetjük a Buzás pincét, amelynek tulajdonosa Buzás János talán az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb előadását tartotta. Neki nyugdíjas koráig semmi köze nem volt a szőlészethez, a borászathoz, akkor találta ki, hogy keres magának egy hobbit, ez lett a borkészítés.

A 2011-es borát így mutatta be: – Azért van ez a 2011-es borom, mert mérsékelt volt iránta az érdeklődés, de bízom benne, hogy emberi fogyasztásra alkalmas. Ez egy olyan cuvée, hogy ami bort találtam a pincében, azt összeöntögettem.

A határon túli magyar borászok révén olyan borokat és persze szőlőket ismerhettek meg a klubtagok, amelyek őshonosak, de Magyarországon már nem nagyon ismertek. Ilyen például a bakator, a szerémi zöld, a bánáti rizling, a vadfekete, a fehér kadarka, a magyarka, a fekete leányka, a jardovány, hogy csak néhányat említsünk meg.

A klubban az idei szezon május végén ért véget, mivel az egyesület „iskolarendszer” szerint működik, vagyis szeptemberben tartják az első összejövetelüket, majd május végén az utolsót, majd jöhet a nyári szünet. Az idei „tanévbúcsúztatón” a szekszárdi Sebestyén pincészet volt a vendég, amit egy testvérpár, Sebestyén Csilla és Csaba irányít.

Csaba már többször volt Dunaújvárosban, de nővére még egyszer sem. Csaba ezzel kapcsolatban el is mondta, hogy a testvére olybá tűnhetett a klubtagok számára, mint Colombo felesége, mindig csak beszélt róla, de sohasem látta senki. Ezért az összejövetel azzal kezdődött, hogy Csilla bemutatta magát, mit mondjunk, érdekes az élettörténete: – Vendéglátás közgazdaságot tanultam, de az nem az én világom volt, ezért kerestem az utamat. Az apám szőlőművelő volt, az öcsém borász, végül én is ezen a területen kötöttem ki. A borkóstolás lett a területem, én döntöttem így, mert a szőlészet és a borászat többi része nagyon kemény meló, én pedig azt nem akartam vállalni. Nagyon sokat külföldön tanultam, négy éve jöttem haza. Skóciában dolgoztam olyan szállodában, ahol a személyzetnek nagyobb volt a létszáma, mint a vendégeké. Itt volt, hogy naponta több mint ötvenféle bort kóstoltam. Később egy két Michelin-csillagos étterembe is bekerültem. Négy éve vagyok itthon, azóta dolgozunk együtt az öcsémmel. Sokat foglalkozunk az ősi kadarkával, ezt nagyon nehéz termeszteni. Az ültetvényét még a nagyszüleink hozták létre. A kadarka régen „kocsis” bornak számított, víz helyett itták az emberek. Mi is a mindennapok kadarkáját készítjük, könnyed, gyümölcsös,világos a mi kadarkánk, nyáron kiváló üdítő.

Tehát Szekszárddal búcsúzott a borklub a 2018-2019-es szezonjától, de hogyan értékeli a klub elnöke, Grábics Gábor az elmúlt időszakot? (Egyébként a borbarátok minden hónap utolsó szerdáján találkoznak.)

- Azt hiszem évről évre fejlődünk. Annak idején spontán alakultunk meg, volt egy kisebb társaság, amelyik gyakran összejött, borokat kóstolgatott, értékelte azokat. Azután egyszer csak jött az ötlet, mi lenne, ha hivatalossá tennénk a tevékenységünket. 2001-ben így alakultunk meg. Persze ehhez az is kellett, hogy ekkor kezdett el fejlődni a magyar borászat, egyre-másra jöttek létre a jó minőségű borokat előállító pincészetek, volt miből választani, volt mit megismerni. Nagyon szerettek, és most is nagyon szeretnek hozzánk járni a borászok. Az első időkben számukra is jó reklám volt, bemutatkozni egy-egy borklubban. Szerencsére jó szájízzel távoznak tőlünk a vendégeink. Nem győzik hangsúlyozni, hogy a tagság nálunk milyen érdeklődő és milyen szakértő. Nem csak az ivás kedvéért jövünk össze, hanem tényleg szeretünk tanulni, újdonságokkal megismerkedni. Talán nincs is két egyforma borászat, mindenki másra esküszik. Valaki a fahordós erjesztést, van, aki a tartályost részesíti előnyben, van, aki nem használ semmilyen vegyszert, volt már nálunk olyan csopaki borász, aki például kamillateával permetezi a szőlőt. Dunaújváros azért is különleges hely, mert a városban nincsen hagyománya a borászatnak, a szőlészetnek.

– Az elmúlt, közel húsz évet hogyan tudná összegezni?

– Voltak hullámvölgyek, volt olyan időszak, amikor nagy volt a lemorzsolódás, az is előfordult, hogy az év végi batyus „bálunkat” nem tudtuk megtartani, mert olyan kevés volt a jelentkező. Voltak válságos időszakok. De nem szabad arról elfeledkezni, hogy ez nem egy olcsó hobbi. Itt többféle bort kell kóstolni, és vannak köztük kimondottan drágák is. Bár az is az igazsághoz tartozik, hogy néha a borászok is elrugaszkodnak a valóságtól, és túlárazzák a termékeiket. Nálunk nem csak borkóstolás van, hanem kitűnő ételeket is felszolgálunk. Tóth Tibor mesterszakácsunk, séfünk irányítja a munkát, mindig igen különleges étkeket biztosít számunkra. A 2013-14-es szezon volt a mélypontunk, most azonban ismét felfelé megyünk, nagyobb helységre lenne szükségünk, de itt alakultunk meg, itt is maradunk. A hely (a Corner Café különterme – szerk.) vará­zsát meg kell tartanunk. Ami külön örömteli, hogy egyre több a fiatal, vagyis nem panaszkodhatunk az utánpótlásra. A nagyobb, nevesebb borászok zöme már járt nálunk, volt, aki többször is. Mi is visszavárunk borászokat, hiszen változnak a boraik, jó dolog a különböző évjáratokat összehasonlítani.

Mi alapján választják ki a meghívott borászokat?

– Mi is kutakodunk, ajánlanak is számunkra borászt. Mielőtt meghívunk valakit, előtte meglátogatjuk, azt is mondhatnám, leteszteljük őket. Nagyképűség nélkül állíthatom, magasra tettük a mércét. Nemcsak azt nézzük milyen a bor minősége, hanem azt is, hogy a borász milyen érdekes, különleges előadással tud minket meglepni.

A jövőt illetően mire számíthatnak a klubtagok?

– Azt szeretném, hangsúlyozni, hogy a nyári szünetben sem tétlenkedünk, ekkor sokat ötletelünk, próbáljuk nagy vonalakban összeállítani a következő szezon programját. Ezúttal nagyon sok fiatal borászt szeretnénk megismerni. Szeretnénk új borokat felfedezni, megszerettetni a bort kedvelőkkel. Szeretnénk a pezsgők irányába nyitni. Az elvünk az, hogy a borkóstolóink egyszerre legyenek szakmai- ak, hétköznapiak és ünnepiek. A legfontosabb: a bort szeretni kell. A mi mértékegységünk a hemina. A hemina annyi bor, amennyi vidámmá tesz, de még nem befolyásolja az ítélőképességünket. Szent Benedek ezt pontosan így fogalmazta meg: “A hemina az a mennyiség, amit ha megiszol, megtalálod Istent, de még nem kísért meg az ördög.”