Madártávlatból letekintve, de szárnyak nélkül lebegve

Nem tartja igazi fotósnak magát, inkább csak hobbiként kezeli. Nem 9x13-ban látja a világot, csak néha séta közben beugrik neki, hogy ez vagy az milyen jól néz ki. Ő meglátja a szív alakú apró követ, vagy a hóba belefagyott abroncsnyomot, amit más nem.

Előfordult, hogy megszólták, hogy biztos nem normális, hogy a havat fotózza. A Pentele hidat például ő nem felülről, hanem alulról, a szerkezet alól fotózta le.

Egy egyszerű Fuji digitális géppel kezdett, aztán jöttek a Nikonok, egy D 3200-as tükörreflexes, majd egy d5100-as. A fotózást igazából nem tanulta, amit tud, magától sajátította el. Mivel kellőképpen makacs, úgy gondolta, nem lenne jó, ha bárki megmondaná, hogy azt a bizonyos képet hogyan készítse el. Igaz, kezdetben száz képből két-három lett csak jó. De azok legalább olyanok voltak, amilyeneket szeretett volna. Mindenki mást és máshogyan lát ugyanabban a szituációban.

Aztán a drónkorszak hajnalán vett egy Syma drónt, a Duna-parton felszállt vele, majd azzal a lendülettel le is esett. Ez történt újra és újra. Nem értette miért, ugyanis mindenki dicsérte az eszközt. Aztán hazament és a 2 megapixelesnek ígért képeken semmit sem látott, annyira gyengék voltak. El is ment a kedve az egésztől. Utólag már tudja, azt nem kezdőknek, inkább gyakorlottaknak szánták, akik könnyebben a levegőben tudták tartani. Fotózott tovább, amíg be nem jöttek a jó minőségű kínai drónok. Még élénken élt benne a Syma-élmény, így nagyon elcsodálkozott, amikor az eladó mutatta a telefonon, milyen a képminőség, miközben elengedte a botkormányt. Felnézett, és a drón egy helyben lebegett emberi beavatkozás nélkül.

Akkor került hozzá egy DJI Phantom 3 Advanced, amiben már több szenzor, komolyabb kamera volt. Azóta tart a szerelem, most éppen egy DJI Mavic 2 Zoommal repül. Igyekszik mindent a lehető legszabályosabban csinálni, de a szabályozás ma még eléggé kaotikusnak mondható. Neki légtérhasználati engedélyt kell kérnie a felszálláshoz – ami persze tökéletesen érthető –, ám ahhoz például, hogy egy egyszerű GoPro kamerát felkössenek egy léggömbre és azt felengedjék, már nem kell, holott belátható, hogy abban is bőven rejlik veszélyfaktor, és lényegében az is egy pilóta nélküli légi jármű. Külföldön egész más a hozzáállás, Cipruson már a repülőtéren ki van írva, hogy szabad drónozni.

A drónosok többsége nem akar ártani senkinek, csak alkotni szeretne, feszegetni a határokat. Gábor például csak olyan helyen igyekszik repülni, ahol nincs senki rajta kívül.

A köztudatban sincs még teljesen a helyén ez a hobbi, sokan azt hiszik, leskelődésre használják az eszközt, de amikor például a közösségi oldalon meglátnak egy ilyen felvételt, akkor áradoznak, milyen gyönyörű, s biztatják a tulajt, készítsen még ilyeneket. Ő is ezt tapasztalja, hogy ha a Duna-parton repül, odamennek hozzá és álmélkodnak, hogy milyen jó dolog ez. Mert tényleg nagyon jó dolog!

Állítja, amit a földön le szeretett volna fotózni, azt már le is fotózta. Nem talált új témát, vagy kihívást. Egyébként is sokat utaznak repülővel a párjával, és onnan is imád felvételeket készíteni, hiszen úgy csak akkor és onnan látható. Magától értetődően ősszel, a nászútjukon is fel kellett szállni a drónnak. Az a pillanat, ha nem rögzíti, bizony elszáll...