Rövid, negyedórás oktatás után indulás

Ez az utazás már tavaly óta esedékes volt, ugyanis születésnapomra kaptam egy élményt. Igen élményt, tankvezetést. Még egyszer leírom, ha elsőre nem sikerült elolvasni: TANKVEZETÉST.

A családomtól kaptam ezt az ajándékot, ugyanis a World of Tanks rajongója vagyok.

Gyönyörű időt sikerült kifognunk. Mikor megérkeztünk, kicsit megszeppentem a jármű méretei láttán.

Feleségem és kislányom meg is kérdezte: Apa, el tudod te ezt vezetni? Hát persze! – válaszoltam magabiztosan.

Ebben is van gázpedál, fék és kuplung.

Először kellő tisztelettel jártam körbe, készítettem képeket is. Majd elfoglaltam a helyem a vezetőülésben és megismerkedtem a kezelőszervekkel. Rövid negyedórás oktatás után indíthattam a szörnyeteget.

Kormány ugye nincs benne, így a kuplung kinyomása után, ha balra akarok fordulni akkor a bal kéznél lévő kart hátra, a jobb kéznél lévőt pedig előre kell nyomni.

Dombon le, dombnak fel, kanyar balra, jobbra – egészen jól megy gondoltam magamban. És ekkor jött az a fránya bokor a domb oldalában, szerencsére csak súroltam, igaz, ha ez egy parkolóban történik egy autóval, akkor már több tízezres a kár.

Újraindultunk, most már jobban figyeltem, így már sikerült végigmenni a pályán. A T–55-ről röviden: a T–55 harckocsi 1960-ban jelent meg.

A motor 40 000 köbcentiméteres, V12-es dízelmotor, ami 580 lóerőt ad le, a fogyasztása 4–600 literig a talajtól függően. Érdekesség, hogy az esetleges lánctalpjavítás kb. negyed órát vesz igénybe.