Tudatalattink csodálatos világa

Az álomkutatás története évezredekre nyúlik vissza. Időszámításunk előtt a mezopotámiai királyok viasztáblára vésték fel álmaikat, az ókori egyiptomiak álmoskönyvet vezettek, ami a száz leggyakrabban előforduló álomtípust elemezte ki, de nem csak a többistenhitű kultúrákban kaptak jelentős figyelmet az álmok. A Biblia is számos közismert történetet ír le az álmokról, és ezek egytől egyig mind próféciák, méghozzá többnyire Isten vagy egy angyal jelent meg bibliai személyek álmaiban, hogy egyértelmű üzenetekkel vagy szimbolikusan kommunikáljanak velük. Ilyen az egyik legismertebb példa is, amikor Isten álmában figyelmeztette a názáreti Józsefet, hogy az állapotos Máriával meneküljenek Egyiptomba Heródes király bosszúja elől, majd a veszély elmúltával a visszatérésre is álmában kérte fel Józsefet. Egyszóval ezek a rejtélyes és különleges fikciók mindig is izgatták az emberiség fantáziáját, és napjainkig foglalkoztatja a tudósokat, pszichológusokat és pszichiátereket, hogy mi is történik ilyenkor velünk.

Álmodott valamit?

Hiába a több évezredes érdeklődés, a tudomány még a mai napig gyerekcipőben jár az álomfejtés területén, és több elmélet született már annak megmagyarázására is, hogy miért álmodunk, vagy mitől van az, hogy egyesek élénken és szinte minden alvás után emlékeznek álmaikra, mások pedig egyáltalán nem. Az egyik kulcsfontosságú dolog a történetben az, hogy meglegyen a normális mennyiségű és minőségű alvásidő. Az álmok a gyors szemmozgásos REM-fázisban jelentkeznek, ebben az állapotban átlag 100 percet töltünk az alvási szakaszok során.

Aki rövid ideig alszik, tehát 5-6 órát tud csupán pihenni éjszakánként, az pont a hosszabb REM-fázistól fosztja meg magát, ezzel csökkentve annak az esélyét, hogy emlékezzen arra, mi is „történt” vele. Továbbá könnyebben emlékeznek azok, akik éjjelente gyakran megébrednek, kiváltképp akkor, ha az ébredés közvetlenül a REM-fázis után történik. Egyszerű, de nagyszerű magyarázat, hogy akit érdekel az egész téma, tehát van motivációja feleleveníteni az álmait, az már csak emiatt is könnyedén felidézi azokat, viszont akik nem tulajdonítanak ennek különösebb jelentőséget, szinte sosem. Ez nem azt jelenti, hogy ők nem álmodnak, csupán azt, hogy nem marad meg az emlékük róla.

Fuss az életedért!

Jellemzően többször találkozunk olyan álommal, amikor valamilyen konfliktushelyzetből kell kikeverednünk. Ez lehet konkrét menekülés, veszekedés, verekedés de egy bonyolult feladat megoldása vagy a megszégyenítés elkerülése is. A stresszes témák magyarázatát az evolúciónkban kell keresni. A REM-fázis alatt a kutatók az amigdala fokozott működését tapasztalták. Az amigdala agyunk azon területe, ami veszélyhelyzetekben a túlélés szempontjából az optimális cselekvéseket aktiválja. Tehát ez az agyterület felel azért, hogy még a tudatalattink is stresszeljen, ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni a folyamatot.

Takarít, tanít, szórakoztat

Álmainknak gyakorlati haszna is van. Ilyenkor az agyunk takarít, és kiszanálja azokat az információkat, amik tárolására nincs szükségünk, és ezzel felkészít minket arra, hogy ébredés után képesek legyünk új ingereket feldolgozni, így jobb is, ha nem nagyon foglalkozunk azzal, hogy mit álmodtunk, az csak hátráltatja a hatékonyságunkat ébrenlét során. Legalábbis ez az egyik elmélet, ami viszont szembemegy azzal a másik, és teljesen logikusnak tűnő elgondolással, hogy problémákat oldunk meg ilyenkor, vagy elővesszük azokat a mindennapi konfliktushelyzeteinket, amik ébren is foglalkoztatnak minket, és többé-kevésbé szimbolikusan újrajátsszuk azokat.

Tipikus álomkép, hogy futni próbálunk, de nem visz a lábunk, azaz menekülünk egy olyan probléma elől, amit nem tudunk megoldani. Aki szeretné átlátni álmainak szövedékes rendszerét, az nem feltétlenül kell, hogy álmoskönyvhöz nyúljon, hiszen a teljes egészében kielemzett álom sokkal többet mond el tudatalattink üzenetéről, mint egy kiragadott motívum magyarázata. Ernest Hartmann szerint álmodás során lehetőségünk van titkos vágyaink, érzelmeink megélésére, ez a tudattalan szenvedélyes játéka, ami izgalmas és élvezetes, de tudatunk sosem engedélyezné ezt számunkra.

Titokzatos jövő

Szkeptikusok tagadják és valamennyi szakember megkérdőjelezi a realitását, de még ha kételkedve is, érdemes elgondolkodni azon, mit is mondanak el álmaink a jövőről. Amíg Sigmund Freud szerint az álom a múltat eleveníti és dolgozza fel, addig a jungi álomfejtés szerint az álom lehet egyfajta intuíció is a jövőről, valamint ő is azt vallja, hogy tudatalattink üzenetének megfejtéséhez nem az álmokban felbukkanó szimbólumokat kellene elemezni, hiszen azok csak akkor hordozhatnak lényeges jelentést, ha az álmodó egyén kontextusában kezeljük azokat.

Álmaink szereplői mind személyiségünk valamely formáját jelenítik meg, ezek és a történetszálak pedig rendszerint visszatérnek egymáshoz szorosan, vagy épp lazábban, de kapcsolódva, legalábbis az egymást lineárisan követő álmainknak van egyfajta kronológiája, amit érdemes egy folytatásos sorozatként kezelni. Feldmár András közel ötvenéves pszichoterápiás tapasztalataira hagyatkozva azt mondja, hogy Crick és Mitchinson takarítós állítása kivételével valamennyi álomelmélet megállhatja a helyét, mert az álmok mindig a tudatalattink működéséből adódnak, de nem minden esetben ugyanazzal a szándékkal jönnek létre. Azt is mondja, hogy nem szabad azoknak feltétlenül hinnünk, hiszen gondolhatnánk, egy ilyen öntudatlan állapotban nem fog nekünk hazudni az elménk, viszont tény, hogy az ember bármilyen minőségében képes hazudni, akár magának is, így fenntartással, de reális szemlélettel próbáljuk megérteni azokat az üzeneteket, amiket éjjelente küldünk magunknak.