Daruszentmiklósiak fesztiválja

Beszélgetésünk alatt kiváló székely humorral, jól jellemezte az ő életvitelüket és a helyi vendéglátás sajátosságait.

– Nagyon örvendtünk a meghívásnak és ideérkezve nagyon sok élményben részesültünk. Már második alkalommal vagyunk itt. Az elvárásunk fölötti vendéglátásban részesültünk. Közülünk vannak, akik a magánházakban, mások panziókban kaptak szállást. Ez egy igazi barátság közöttünk. A szíveslátás olyan, mint ahogy mi a daruszentmiklósiakat fogadtuk a mi településünkön. A haza vezető út jó bő tíz órára tehető, ezért már vasárnap délután elindulunk, hogy a hétfői munkanapon már dolgozhassunk.

A lakosságunk a közeli Székelyudvarhelyen talál munkát, vagy otthon gazdálkodik. Nálunk a gazdák a szarvasmarha tartásával foglalkoznak . Reggel kihajtódnak a legelőre, azt ott elvannak. Azok ott tejelő marhák. A tejet már nem ők dolgozzák fel, hanem átadják a felvásárlóknak, és utána a nagyüzembe kerül. A jövedelme? Lehet éldegélni belőle. Mi fönt lakunk a hegyekben, ezért nálunk, bár nem tenyésztjük őket, vannak medvék is. Hallottam, hogy már itt az ország belsejében is előfordulnak. A medve egy barátságos jószág, nem kell félni tőle! – mondta nagy nevetéssel. – Nálunk ez nem újdonság, én is nem egyszer láttam őket. Nap mint nap lehet velük találkozni. Hogy van-e tanácsom róluk? Ha az ember megy félre, hogy intézi a dolgát, a medve is csinálja a magáét. Viszont, ha boccsal van, s úgy rámegy az ember, hogy megzavarja, akkor nincs mentség, ő bizony támad.

Ettől függetlenül, ne tessék rosszra gondolni. Attól, hogy hegyvidék, a civilizáció vívmányai, a mobiltelefon, a tévé és az internet nálunk is megtalálható. Jókedvűen éljük magunkat, hiszen akinek egészsége van, kedve is kell legyen hozzá.

Ez itt nagyon finom mulatság és gazdag a vendéglátás. Mikor a székely embert kérdezik, hogy mit innál, akkor azt mondja, hogy étel előtt pálinkát, és utána jöhet a bordesszert. Mi nem válogatunk, amilyen ételt kapunk, azt szívesen fogyasztjuk, de itt már nagyon értik a kedvünk szerinti főzést.