Kis Viktória – A festővászontól a varráson át a divattervezésig

Néhány évvel ezelőtt a gimnáziumban rendezett kiállításon találkoztunk először. Már akkor feltűnt, hogy fiatal kora ellenére rendkívül tehetséges a képzőművészetben. Most, pár év elteltével ismét találkoztunk, immáron az egyetem aulájában, és arról faggatom, hogy alakult az élete az egykori gimnazistának?

– Az akkori kiállításom az akkori életem kivetítése volt tulajdonképpen. Nyilván nekem is, mint minden művésznek szükségem volt valamilyen inspirációra, és jobb híján a saját életemből merítettem. Az akkori énemtől mára kissé messze kerültem. Úgy hozta az élet, hogy médiából érettségiztem és csináltam is egy kisfilmet. 12-ben érdeklődni kezdtem a tetoválás iránt is, hiszen az is egyfajta képzőművészet, tulajdonképpen grafika, nem is akármilyen szinten. Meglehetősen sokrétű az érdeklődésem, és a festészet, grafika mellett, az utóbbi időben elkezdett érdekelni a varrás. A rajtam lévő kabátot például én terveztem és varrtam is. Nagy ugrás, de jelenleg televíziós műsorkészítő vagyok. Ez mindig is érdekelt, ahogy az írás is. Az újságírás és a riporterkedés az, amire most vágyom. Nem annyira a háttérmunka vonz, mint inkább az, hogy én csináljam, alkothassak! Jó adni az embereknek. Vonz a média világa, ezért is pályáztam a TDK-ra, amit sikeresen meg is nyertem, ami úgy gondolom, joggal ad egy nagyfokú magabiztosságot a megerősítésen kívül, hogy ez az én világom, jó irányba tartok.

Ez így valóban elég szerteágazó, mégis hogy képzeli el a jövőt, milyen irányba orientálódna?

– Nagyjából két évvel ezelőtt kezdtem el a divattal foglalkozni. Szeretem a minőséget, és ha lehet, megtervezem és el is készítem a ruhákat, amelyeket viselek. Egyrészről egyedi lesz az elkészült termék, másrészről anyagilag is sokkal jobban járok, arról nem is beszélve, milyen jó már azt mondani, hogy én terveztem és készítettem mindazt, ami rajtam van. Arra a szomorú tényre jöttem rá, hogy attól, hogy valami drága, még nem biztos, hogy minőségi. Amit én készítek el, annak tudom, mi az anyaga, nyilván olyan anyagokat választok, amelyek megfelelőek, és mivel magam varrom a ruhákat, biztos lehetek abban, hogy nem szolgai módon, sorozatban készült, hanem nagy odafigyeléssel, precíz munkával. Ez egyenlőre nem üzlet, hanem hobbi, és magamat nem igen szoktam becsapni. Persze van egy egyéni stílusom, és azt is tudom, hogy nem vehet fel bárki bármit. Én inkább az elegánst kedvelem még akkor is, ha az sportos. Farmert nem nagyon hordok, nem is áll a szekrényemben tucatszám. Mindössze egyetlen farmerem van csupán.

Hogy áll a divatházak által diktált trendekhez?

– Követem a trendeket, imádom például a dandy cipőket. Ezeket lehet vegyíteni az elegánssal és a sportossal is. Magát a divatot viselet szempontjából nem követem, csak a trendek alakulását kísérem figyelemmel. A tömegdivatot nem kedvelem, ha már farmer, akkor egy magas sarkúval és zakóval. Sportcipőt egyáltalán nem hordok. Bármi, ami hétköznapi, megpróbálok belecsempészni valami egyedit, különlegeset.

Mielőtt megkérdeznéd, hogy jön össze a média és az írás világa a divattal, elárulom, hogy van egy közös pontja. Például szívesen lennék egy divatlapnak az újságírója vagy szerkesztője. De előbb még szeretném kipróbálni magam nagyon sok területen. Van időm rá, hogy eldöntsem, az élet mely területét választom. Ezt akár még másoknak is tanácsolhatnám, próbálj ki mindent, hogy eldönthesd hol érzed magad a legjobban!