Jánosáldás, jó borral

A többiek elképedtek a középkori krónikákból ismertté vált, többször megismétlődött furcsaságon, és egyikük arra volt kíváncsi, hogy miért éppen erről a szentről nevezték el ezt a máig megmagyarázhatatlan, tragédiába torkolló, bűnbocsánatért könyörgő táncot.

József szólalt meg elsőként. Amikor felmerül ennek a szentnek a neve, először az a kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy valójában ki volt ő. Sokan tudják, hogy Jézus belső köreihez tartozott egy János nevű apostol, és János az egyik evangélium szerzője. Azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy mindegyik esetben ugyanarról a személyről van szó. Katolikus körökben Evangélista Szent János a tizenkét apostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítványt, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb. A Szent János-i teológia a keresztény teológiának az a része, amely János evangéliumában, János leveleiben és a Jelenések könyvében van kifejtve. Teológiája középpontjában a megváltás beteljesedettségének ténye és az újjászületés reménysége áll.

Edit folytatta a történetet, miután beütötte okostelefonjába a nevet. A képernyőt kinagyította és onnan olvasta fel, hogy Szent János a galileai Bétszaidából származott, apja, Zebedeus, halász volt. János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé, Jézus követői közé tartozott. Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt Jézushoz csatlakozott. Az Úr a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta. Jézus Péter és Jakab mellett őt is megkülönböztetett bizalmában részesítette. Jelen volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet, és az apostolok közül csak ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjaira bízta édesanyját, Máriát. Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon a Mester feltámadásáról.

A Szentlélek eljövetele, pünkösd után, a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott. Pál halálát követően Epheszoszban folytatta életét. Ő tanította a második apostolnemzedék több jelentős képviselőjét. Domitianus császár Patmosz szigetére száműzte, itt részesült azokban a látomásokban, amelyeket a Jelenések könyvében írt le. Nerva uralkodása alatt visszatért Ephe­­szoszba, és kilencvennégy éves lehetett, amikor Traianus uralkodása idején meghalt – az apostolok közül egyedüliként – természetes halállal.

Anna elővette a Bibliát és kikereste János első levelének a bűnbocsánatról szóló részletét, és szépen, lassan tagolva, hogy mindenki megértse, előadta. Figyelmesen végighallgatták, közben elgondolkodtak a levél üzenetén az igazságról, a világosságról és a megtisztulásról. A csendet megtörve, a társaságból Attila határozottan és hangosan a házigazdához fordult a következő szavakkal: – Nem ittunk még jánosáldást! József tudta a dolgát, teletöltötte a talpas üvegpoharakat aranyló színű tokaji aszúval. A búcsúzás előtti utolsó pohár elfogyasztásához ezúttal is Attila mondta a tósztot: „Szent János áldása maradjon a hajlékon, meg az elmenőkön is! Mert ha valaki nem tudná, annak elárulom, hogy a János-bor távol tartja a rossz szellemeket, segít a házasságban, az egészségben és növeli a szépséget.”