Gondolataink szűrőjén keresztül élünk, tapasztalat helyett

Talán többekben fölmerült a kérdés pár hete az „Égből pottyant gondolatok” olvasásakor: mikor volt a „valaha”, amikor még tudták, hogyan kell a Forrás „fényére” hangolódni időjárástól, évszaktól, külső körülményektől függetlenül?

Sok történész a mai ember szemével, felfogásával próbálja értelmezni az őskor szellemiségét. A mai ember individuális Én, azonosult a testi érzékelésével, érzelmeivel-gondolataival, a testből megélhető énnel, múltbeli történetével, tulajdonával stb. Ez egy mentális kép önmagunkról a gondolkodás szűrőjén keresztül, nem közvetlen tapasztalat: lét. Virtuális világban élünk, a Valóság érzékelésre leszűkített spektrumán…

Felemelő ötletek az emberi jellemen buktak, buknak el az emberiség tudatának ebben a világkorszakában, a Kali-jugában. A francia forradalom a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméivel vérbe fulladt, mivé lett a kommunizmus „egyenlő elosztás” eszméje? Ilyenkor sokan legyintenek: „Az ember jelleme már csak ilyen…” – feltételezve, hogy mindig ilyen volt és lesz.

„A Kali-juga a hindu kronológia négy világkorszakának, azaz a jugáknak (Szatja-juga, Tréta-juga, Dvápara-juga, Kali-juga) az egyike, az utolsó és legromlottabb, amit a védikus írások szerint a lelki sötétség, az erőszak és képmutatás jellemez. (A világkorszakokat nevezik Arany-, Ezüst-, Réz- és Vaskornak is.) A Szúrja-­sziddhánta szerint (ősi hindu irat) már jó ötezer éve kezdődött. (…) Ebben a korban (…) csupán a birtoklás határozza meg az egyén társadalmi státuszát. (…) A házasság, mint »szent unió« megszűnik létezni, a férfiak és nők egyszerűen együtt élnek testi vonzalom és szóbeli megállapodás alapján, és csak a szexuális öröm tarja össze őket. Az emberek nem törődnek a szüleikkel” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kali-juga). Már nem ismeretlen jelenségek…

Kevesen tudják, hogy az archaikus ember az Aranykorban (Szatja-juga) közvetlenül a létben (Valóságban) élt. Ez a Bibliából ismert Édenkert is, amely a szkeptikusok szerint csak legenda – mai egós tudat­állapotú értelmezésünkben…

„Körülbelül időszámításunk előtt 600-ig az Aranykorra még emlékeztek: ekkor élt Kínában Lao-ce, Kung-ce (Konfuciusz), Indiában Buddha, Iránban az utolsó Zarathusztra, Kis-Ázsiában Hérakleitosz, Egyiptomban az utolsó Toth (főpap), Itáliában Püthagorasz.” – (Hamvas Béla). Ez még a mai élet, az anyaggal azonosult tudat ősképe, ideája – Platón szavaival élve.

Ennyiféle kultúra ugyanazt a legendát találta volna ki, vagy mégis a Valóságra emlékeznek?…