Varsóban jobb futballista lett - Nemanja Nikolics büszke arra, hogy kétszer pályára lépett az Eb-n

Tavaly nyáron hagyta el a Videotont a honi NB I-ben gyakorlatilag örökös gólkirálynak tekinthető, Zentán született támadó, s szerződött a lengyel fővárosba. Új állomáshelyén is szórta a gólokat, bajnok lett, kupagyőztes, gólkirály és a liga legjobb játékosa. A magyar válogatottban is jól teljesített az Eb-selejtezőkön és a franciaországi kontinensviadalon is. Kétszer lépett pályára csereként, a második, izlandiak elleni derbin gólpasszt adott, a belgák elleni nyolcaddöntőben negyedórát kapott a bizonyításra, kétgólos hátrányban lépett pályára. A vége 4-0 lett.

- A belgák ellen nem volt esélyünk. Csalódott?

- Nem öröm, hogy az egyenes kieséses szakasz első meccsével véget ért számunkra az Európa-bajnokság. Azonban önkritikusan be kell vallanunk, hogy jobb csapattól kaptunk ki, a belgák győzelme teljesen megérdemelt. A gólkülönbségen lehetne vitatkozni, de az tény, ellenfelünk jobban futballozott. Nekünk is voltak helyzeteink, ám mi nem értékesítettük azokat, ők viszont igen.

- A mérkőzés előtt többen azt sugallták, a csoda folytatódhat, tehát akár nyerhetnek is.

Nikolics Nemanja ünnepel az Izland elleni 1-1-es döntetlen után. Az egy pont létfontosságú volt. Fotó-mti: Illyés Tibor

- Valóban hittünk a sikerben, minden meccsre úgy készülünk, hogy győzni szeretnénk. Ez a csapat már többször bizonyított, az Eb-n is igazoltuk, helyünk van a legjobb európai gárdák mezőnyében. Azonban vasárnap este az ellenfelünk túl erősnek bizonyult, főleg az első félidőben alakítottak ki nagyon sok helyzetek, a kontráik életveszélyesek voltak. Tudtuk, mire kell készülnünk, mégsem voltunk képesek megakadályozni a gyors támadásaikat. Próbáltuk felvenni a ritmust, nem igazán sikerült, Marc Wilmots együttese más sebességgel futballozott. Most is megtettünk minden, ezúttal erre volt elég. Úgy gondolom, a tornán nyújtott teljesítményünk miatt joggal büszke ránk az ország, boldoggá tettük a magyar nemzetet. Mondtam korábban, még a csoportmeccsek idején, szeretnék öt percet Magyarországon tölteni, hogy a saját szememmel érzékeljem azt a rég nem látott futballhangulatot, ami uralkodott nem csak Budapesten, a vidéki városokban is. Hatalmas élmény volt ez a két hét, amit Franciaországban töltöttünk, köszönet érte minden szurkolónak, akik gyakorlatilag hazai pályán varázsoltak nekünk Bordeuax-ban, Marseille-ben, Lyonban és Toulouse-ban is.

- Az első meccsén gólpasszt adott Izland ellen, a belgák ellen helyzetbe sem tudott kerülni. Csalódott csak azért lehet, mert gólt nem lőtt a viadalon.

- Természetesen szerettem volna betalálni, nem is azt hiányolom, hogy nem voltam eredményes, hanem azt, hogy az utolsó meccsen nem tudtam hozzátenni a csapat játékához. Persze, ahogy mindenki, előzőleg én is aláírtam volna, hogy a belgákkal csatázunk majd a nyolc közé jutásért. A továbbjutásban bíztam a torna kezdése előtt, mert tudtam, egységes, jó csapatunk van, de arra nem gondoltam, hogy a portugálok, az izlandiak és az osztrákok előtt megnyerjük a csoportot. Remek közösséget alkotunk. Az osztrákok elleni meccsen Szalai lőtte az első gólunkat, Izlandra készülve odajött hozzám és azt mondta, most én fogom eldönteni a derbit. Végül gólt nem találtam be, de a beadásomból született az egyenlítő gólt, a menteni igyekvő izlandi védő a saját kapujába helyezett. De ha ő nem teszi, a közvetlenül mögötte érkező Böde betalált volna. Szalai góljának, ahogy mindenki, én is nagyon örültem, megdolgozott érte, nehéz időszakon jutott túl ezzel a találattal.

- Visszatérve önre. Remek idényen van túl, első idényében gólkirály lett Varsóban. Marad a lengyeleknél?

- Szerződésem van a csapattal, boldog vagyok a Legiánál. Az Exstraklasa jó bajnokság, fel tud készíteni a nagy tornákra. Jobb futballista lettem Varsóban, a kimondottan jó idény után nem kizárt, hogy komolyabb bajnokságból is kínálnak szerződést. Az elnökkel a szezon végén abban maradtam, ha olyan ajánlat jön, ami jó nekem is és a klubnak is, elengednek.