Zarándoklat a Normafához

Mennyi izgalommal teli nap, míg eljött az indulás ideje. Imádkoztunk a jó időért is. Végre egy szombaton dél körül elindultunk. A legidősebb zarándok 74, a legfiatalabb alig 2 éves volt. Akadt, aki akkor született, mikor még a tervek készültek. Negyvenöt ember kelt útra, igaz már nem gyalog, de miért is?

Előszállási Zarándokok a Normafánál, előtérben a legfiatalabb zarándokkal., Annával..Fotó: amatőr felvétel

Úgy kezdődött, hogy Papp György részt vett a nyáron egy 450 km-es zarándokúton. Eljutott a Normafai Szent-Anna kápolnához, itt ismerkedett meg az úti célunk történetével. Még a II. világháború előtt készült terv a Magyarok Világkirálynője kápolna építéséhez. Egy Natalia nevű nővér látomása alapján kezdtek volna hozzá, de csak az alapok készültek el. Volt egy terv, hogy ha minden magyarországi helységből vinnének egy követ, azt beépítenék a kápolnába. Ez jelképezné az összefogásunk erejét. Papp György gondolata volt, hogy vigyük el mi előszállásiak is a falu kövét. A gondolatot tett követte. Bognár István és felesége önzetlen felajánlása volt a gyönyörű fehér márvány. Belevésték a falunk nevét, és a zarándokok kíséretében szállították a Normafai kis kápolnához. Mert sajnos csak egy kicsi kápolna van jelenleg, ami köré néhány városból, faluból már odarakták a beépítésre váró köveket.

Így tettünk mi is, nagyon különleges érzés volt. Egy rövid bevezető után, Papp Marcella Mária-éneket énekelt, amihez már a kirándulók is csatlakoztak. Papp Kamilla a kápolna történetét olvasta fel. Én egy imához kapcsolódó gondolataimat mondtam el. Azt hiszem, mindannyian elhoztuk a nehéz kővel életünk terheit is.

Késő délután még misét hallgatunk a Gellérthegyi Sziklakápolnában. Itt a Pesten élő családtagok is csatlakoztak hozzánk. A nap már lemenőben volt, mikor elindultunk haza. Megérkezésünk után elgondolkodtam azon: mennyire szükségünk van arra, hogy néha kicsit lassítsunk, beszélgessünk egymással. Olyan lelki nyugalom érződött mindenkin, hogy elhatároztam, ez volt az első zarándokút szervezésem, de nem az utolsó.