Nemcsak itthon keresett, külföldön is kedvelt a dinnye

– Az idén tíz nappal, két héttel korábban értek be a korai dinnyefajták. A meleg időjárás nemcsak az érést hozta előbbre, a minőségre is kedvező hatással volt. Ezúttal nem lehet panaszuk a vásárlóknak: mézédesek a dinnyék, s ha marad a meleg, remélhetően a szezon végéig így is marad– mondja a Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke. Ledó Ferenc tájékoztatása szerint országosan a tavalyinál valamivel kisebb területen, 4700–4800 hektáron termesztenek az idén görög-, s mintegy 600 hektáron sárgadinnyét. A választék bőséges: a hagyományos fajták mellett kapható már magszegény és sárga bélű is.

A becslések szerint a nyár végéig 200 ezer tonna zöldséget szüretelnek le a gazdák a termőterületről. (A zöldség kifejezés nem elírás, a dinnye ugyanis nem gyümölcs, a tökfélék családjába tartozik.) A hazai dinnyéből jut a külpiacokra is. A legnagyobb vevőnk Németország, de Szlovákiába, Lengyelországba, Ausztriába is kerül az itthon termett dinnyéből. Az első exportszállítmányok várhatóan a hónap közepén indulnak útnak. Fejér megyében Cece a legnagyobb és legismertebb dinnyetermő terület. Az ottani termelők helyben, a falut átszelő út mellett felállított standokon is értékesítik a termés egy részét, de többen a környékbeli piacokra szállítanak.

A negyven éve „dinnyéző” Oláh család például a székesfehérvári városi piacon árulja immár négy évtizede a 1,5 hektáros dinnyeföld termését. A törzsvevőik által jól ismert és számon tartott standon tavaly még ott volt a családfő is, de a hétvégén már csak Lídia asszony és fiuk, Attila kínálta, mérte a portékát. A „régi” vásárlók közül sokan meg is kérdezték, hol van a dinnyék kiváló ismerője, a mindig kedves, jókedvű, segítőkész „Józsi bácsi”? A választ meg sem kellett várniuk, már Lídia asszony könnybe lábadt szeméből kiolvashatták. A családi gazdaságot a tavasszal elhunyt családfő helyett most ő viszi tovább a felnőtt gyerekekkel. A 1,5 hektár rengeteg munkát ad, a dinnye nem engedi pihenni a gazdát, folyamatos törődést, odafigyelést, öntözést, sőt, tanulást is igényel. Ha ugyanis a termelő versenyképes akar lenni, kevés az elődöktől örökölt tudás, tisztában kell lennie az új fajtákkal, a korszerű termesztési módokkal, növényvédő szerekkel, s mindezt tanfolyamokon, előadásokon kell megismernie.

Sőt, még az adott évben aktuális „dinnyedivathoz” is alkalmazkodnia kell. Merthogy az is változik. Most ismét a „fekete héjú” sötétzöld dinnyéket keresik, a városban lakók többnyire a kisebb, 4–6 kg-osakat, a falvakban élők pedig a nagyobbakat viszik. De vajon honnan állapíthatjuk meg, hogy a sok zöld gömb közül melyik az „igazi” a számunkra? Sokan a kopogtatásra, a kocsány állapotának szemrevételezésére, a súlyra, a sárgadinnyénél pedig az illatra esküsznek, de azt mondják, igazán biztos módszer nincs, a legtöbbet az segít, ha megbízható termelőtől vásárolunk.