Negyvenegy esztendeje tért haza a Szent Korona

A Szent Korona

A Szent Korona az Árpád-házi királyok korában jött létre, majd Szent István személyéhez kapcsolták a mindenkori magyar királyi hatalom legitimációjának erősítése érdekében. Birtoklása különösen fontossá vált a későbbi királyok idején, hiszen érvényes magyar királyi koronázás, csak e szent tárggyal volt lehetséges.

A történészek szerint a magyar államiságot jelképező Szent Korona a vizsgálatok szerint még az Árpád-házi királyok alatt, az 1070-es évek után keletkezett. Kutatások azt támasztják alá, hogy az eredeti korona, amelyet a hagyomány szerint II. Szilveszter pápa küldött az 1000. évben Szent Istvánnak, az 1044-es ménfői csata után német kézre került, majd visszakerült Rómába, ahol az évszázadok során elveszett.

A korona történetének hosszas kutatási eredményei azt mutatják, hogy a Szent Korona mai alakját III. Béla idején nyerte el. Addigra már a dinasztiaalapító szent király – Szent István – kultusza nagyon megerősödött.

Az Árpád-házból való királyok kezdték őt ősüknek tekinteni annak ellenére, hogy nem voltak egyenes ági leszármazottak.

A korona így már az Árpádok alatt előbb a királyi hatalom, majd az ország jelképe volt. Ezt fogalmazta meg Werbőczy Hármas könyve (1514), amely felvázolta a Szent Korona-tant. Ennek értelmében a Szent Korona jogi személy, a magyar állameszme megtestesítője, teste az ország földje, tagjai az ország polgárai, a Szent Korona a hatalom és jog forrása.

A korona az évszázadok során, számos viszontagságon ment keresztül. Volt, hogy elrabolták, elásták, elzálogosították, külföldön őrizték, a rajta lévő kereszt elferdülését vélhetőleg egy 17. századi sérülés okozta.

1916. december 30-án koronázták meg a Szent Koronával az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt és feleségét, Zita Bourbon parmai hercegnőt. 1918 novemberében Károly lemondott trónjáról, és Magyarország köztársaság lett.

Külföldre kerülése

A koronát és a koronázási ereklyéket a II. világháború idején, a szovjet előrenyomulás miatt, 1944 októberében a budai Várban elásták a koronaőrök. Az akciót Pajtás Ernő ezredes a koronaőrség parancsnoka végezte el, néhány beavatott társával.

A balul sikerült magyar kiugrási kísérlet után, a hatalomra került nyilasok vezetője, Szálasi Ferenc kiásatta, majd a koronára tette le esküjét.

A szovjet csapatok elől a királyi ékszert Veszprémbe, Kőszegre, majd Velembe szállították, ezt követően 1945. március 27-én a koronaőrök Ausztriába menekítették. A Szent Koronát, a jogart és az országalmát végül május elején a Salzburg melletti Mattsee közelében, egy hordóban, a kardot egy ládában rejtették el. Az őrök amerikai fogságba esésük után elárulták a rejtekhelyet, így a tárgyak épségben kerültek elő.

Az Egyesült Államokba szállított kincseket 1945 és 1953 között nyolc különböző helyen őrizte az amerikai hadsereg, majd végül a Kentucky állambeli Fort Knox egyik páncéltermében pihentek. Az amerikai vezetés már a hetvenes évek elejétől latolgatta, hogy visszaadja Magyarországnak a koronázási ékszereket, de ennek feltételei és lehetősége csak az évtized második felére, a Carter-adminisztráció idejére értek meg. 1977-re a kommunista Magyarország és az Egyesült Államok viszonya jelentősen javult, rendeződtek a kapcsolatokat terhelő problémák, és a washingtoni vezetés úgy ítélte meg, Magyarország végrehajtja a helsinki egyezmény emberi jogokra vonatkozó előírásait is.

A hazatérés

Jimmy Carter elnök 1977 végén megszületett döntése, hogy visszaadja a koronázási jelképeket Magyarországnak, nagy vitát váltott ki az ellenzék soraiban, az amerikai kongresszusban, de tiltakozott a magyar emigráció jelentős része is. Végül is a hivatalos amerikai változat szerint, a Szent Koronát nem az akkori szovjetbarát rendszernek, hanem a magyar nemzetnek adta vissza, a baráti amerikai népet képviselő Cyrus Vance külügyminiszter és a visszaszolgáltatók azt is kikötötték, hogy a koronaékszereket nyilvánosan állítsák ki.

Az MSZMP főtitkára, Kádár János amerikai kérésre távol maradt az eseménytől. Ennek ténye abban az időben jelentős jelzésértékűnek számított.

Az Amerikai Egyesült Államok akkori budapesti nagykövete, Philip M. Kaiser későbbi nyilatkozataiban meglehetős határozottsággal állította, hogy neki jutott az a hálatlan feladat, hogy közvetítse a magyar kormánynak az amerikai igényt, hogy Kádár János ne nehezítse meg jelenlétével Carter helyzetét. E kívánság teljesülését Kaiser szerint diplomáciai sikernek könyvelték el később az USA-ban.

A szovjetek óvatosan figyelték az eseményeket és tompították az esemény fontosságát, csakúgy, mint az akkori hivatalos magyar politika is. E sorok írója kisiskolásként figyelte az eseményt Délvidéken, a televízió képernyője előtt. A család minden tagja ott ült és meghatódva követték az átadási ceremóniát. A határon túli magyarság számára is ez egy meghatározó esemény volt. Visszatért egy olyan jelkép, ami az egész magyar nemzetet jelképezte.

A koronázási ékszereket, hivatalosan 1978. január 6-án adták át az amerikaiak az Országházban. Az eseményen jelen volt, a hazai kulturális élet számos ismert személyisége, köztük Illyés Gyula író, Varga Imre szobrász és Kocsis Zoltán zongoraművész. A magyar államvezetés részéről, Lázár György miniszterelnök és helyettese, Aczél György volt ott, valamint Apró Antal, az Országgyűlés akkori elnöke, aki a korona átvételéről szóló hivatalos elismervényt aláírta.

Az átadási ceremóniát követően a Szent Koronát a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el.

A rendszerváltás után, 1990-ben az első jelentős parlamenti vitát az okozta, hogy a Kossuth-címert vagy a Szent Koronát is magában foglaló korábbi úgynevezett kiscímert használja-e az ország hivatalos jelképeként. Végül az Országgyűlés jobboldali, az MDF által vezetett többsége, a koronás kiscímer mellett döntött 1990. július 3-án, az alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben.

Az Országgyűlés által 1999. december 21-én elfogadott törvény értelmében 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között a koronát, a jogarral és az országalmával együtt, a Parlament kupolacsarnokába került, a nagyközönség itt is folyamatosan megtekintheti.

A koronázási palást továbbra is a Magyar Nemzeti Múzeumban látható.

Felhasznált irodalom:

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=19269

https://mno.hu/tortenelem/igy-tert-haza-a-szent-korona-1322159

http://mnl.gov.hu/mnl/gymsmgyl/hirek/a_magyar_szent_korona_hazaterese_a_gyori_partarchivumban_orzott_informacios

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Szent_Korona

Szimbólum-kérdés a rendszerváltásban: a címer-vita – II. rész. Policity, 2013. február

Bertényi, Iván. A magyar korona története. Kossuth (1986). ISBN 963 09 2563 X

Benda-Fügedi: Benda, Kálmán. A magyar korona regénye, Fügedi Erik, Magvető (1979). ISBN 963 14 0305 x 22 oldal