Éljék át a dunaföldvári vásár hangulatát!

Így elsőre sokkolónak találtam a számomra bevezető látványosságot, az itt látható idillt. Ezt a vásárt mindig az „állati” részlegen kezdem. A lábasos, pulóveres, otthonkás, télikabátos, vőlegényruhás, melltartós/bugyogós vidéket, sőt ezúttal a büfé körzetét is kihagytam. Az örömöm viszont így is teljes lett!

Donaldék, a kiskacsák: Az első ismerkedés Donaldékkal történt. Az itt látható népesség még a bölcsis korában van. Ebben a korcsoportban hatalmas vívódást jelent számukra a döntéshelyzet: kíváncsiskodni, vagy őrülten menekülni, bár ebben a kekszesdoboz fala most még otromba és legyűrhetetlen akadályt jelentett a számukra.

Kiskutyák: Hiszi, vagy nem ez a három jövőbeli vadász jó szemű, új gazdira várt, mert a mostaniról elég rossz véleményt formált, hiszen a testvérüket már útnak is engedte. A velünk szemben üldögélő, fáradt, kérdő szemekkel rám nézett, s a sajnálkozó, széttárt karjaimat látva csak annyit sóhajtott a mögötte duzzogónak: „Nem komoly a pali, asszem’, csak egy nagykarácsonyi újságíró lehet…”

Bocik: Nézz az órádra és a hőmérőre! 12.00/32, ugye?! Van még kérdésed? 4.00-kor keltünk, lebumliztunk ide, de csak bámulónk van, komoly kérőnk egy sem. Ballagjatok ebédelni ti is!

Kos uraság: Na mit szóltok? A gazdám férfi rivalizációs okok miatt szabadon igazolhatóvá tett, pedig tele vagyok tenni vágyással, a jövőbeni jerkék boldoggá tételét illetően. Úgy látom, hogy egy ilyen köpcös palinál, mint te, akár bio fűnyíróként is elhelyezkedhetnék! Utána persze nyájat alapítunk!

Szamarak: Hagyjál már ezzel a makrancoskodással! Egyszerűen egyéniségek vagyunk, és ha fejre állsz, se fogsz mindenre rászedni bennünket! Ezzel együtt kifogástalan a pedigrénk, a jólneveltségünk pedig garantált. Kocsit is tudunk húzni, erősek vagyunk, hiszen tudod: mi vagyunk a szegény ember paripája. A birkanyájat is elvezetjük, mert jönnek utánunk, mint a birkák! Na még szép, hogy arra, amerre mi akarjuk! Mi van a fülemmel?! Na most őszintén, te már láttad magad ma délelőtt a tükörben…?

Kecskék: Itt személyzeti megbeszélést tartanak! Tovább indulok…

Papagájok: Nagy nálunk a Wirtschaft? Szerinted! Egyszerűen sok mindent kell megbeszélnünk, és ahogy látod többen is ideutaztunk, hogy megnézzünk benneteket! Hogy mit gondolunk rólatok? Ti sem vagytok ám azok a szófukar szerzetek! És muszáj nektek egész dél­előtt csipegetnetek? Majdnem mindenkinél van valamilyen csemege. Vagy a héten még egy falatkát sem kaptatok? Ha mi is úgy csinálnánk, ahogy tőletek látom, nem férnénk be a kalitkába! Egyenként sem!

Jaj de széééépek! Van ott egy öregasszony is! Nem boszorkány, ö-reg-asz-szony! Az meg ott a hét törpe egyike…

Díszes galambok: Láttalak, amikor az előbb azokért az atlétákért rajongtál, de ez van, mi sokkal szebbek vagyunk! Úgy kell mondanod, hogy „jaj de gyönyörűek”!