Elhunyt Benyovszky Móric, Madagaszkár magyar királya

Történelem – „Vivát, Benyovszky” címmel a Magyar Televízió hónapokon át sugározta azt a 13 részes, 1973–1975-ig készült magyar–csehszlovák kalandfilmsorozatot, mely a török hódoltság utáni Magyarországon játszódik, a Habsburgok idején és Benyovszky Móric életét mutatta be. A híres magyar utazót és kalandort az akkori csehszlovák színész, Jozef Adamovič játszotta (magyar hangját Kozák András adta) és minden lány, aki az iskolámba járt, szerelmes volt belé, még az is, aki nekem tetszett. Így, hogy közelebb kerülhessek a fiatal hölgyhöz, én is nézni kezdtem a sorozatot, amit végül nem bántam meg, még úgy sem, hogy az említett kislány továbbra sem foglalkozott szerény személyemmel. A filmben, melyet Igor Ciel és Várkonyi Gábor közösen rendezett, számomra felejthetetlen alakítást nyújtott, az azóta már elhunyt Juhász Jácint.

Emlékszem, hogy a sorozatfilm egy bécsi bállal kezdődött, melyen Benyovszky, mint fiatal huszárhadnagy vett részt, majd a történet Felvidéken, Lengyelországban, Szibériában folytatódott és Madagaszkáron ért véget. Az Indiai-óceánon, az afrikai kontinens délkeleti partjánál található szigetország lakói azt hitték a franciák által oda küldött Benyovszkyról, hogy a gyermekkorában elhurcolt királyuk tért vissza, így felkínálták számára az uralkodói trónt, amit a magyar származású nemes el is fogadott. A francia gyarmatosítók elleni harc élére állt és e harc során veszítette életét, ezzel ért véget a sorozat, én pedig, mint történelmet szerető ember, attól fogva egyre több írást olvastam el gróf Benyovszkyról.

Gróf Benyovszky Móric

A Nyitra vármegyéhez tartózó Verbón (ma város Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben) született 1746. szeptember 20-án. A magyar és lengyel főnemes, utazó, kalandor és emlékíró édesapja Benyovszky Sámuel lovassági tábornokként szolgált a császári hadseregnél, édesanyja pedig báró Révay Róza volt. Tízévesen már katonának tanult és négy év múlva, apjának és nyugtalan természetének köszönhetően már hadnagy lett. Lovassági parancsnokként részt vett a Poroszország elleni hétéves háborúban, a prágai, illetve a schweidnitzi csatákban ki is tüntették a bátorságáért. Apja halálakor örökösödési ügyben Lengyelországban tartózkodott, így távollétét kihasználva, rokonai kijátszották őt az apai örökségből, amit hazatérése után fegyverrel szeretett volna visszaszerezni.

Kamcsatkai kiáltványa az orosz történelem első forradalmi felhívása volt

Ellenlábasai ezt lázadásnak tüntették fel és bepanaszolták Benyovszkyt a bécsi udvarnál. Érdekes, hogy Mária Terézia császárnő szinte vizsgálat nélkül megfosztotta a fiatal grófot minden vagyonától és száműzte őt birodalma területéről. Benyovszky Móric Lengyelországba menekült, ahol nagybátyja birtokán talált menedéket, majd Hollandiába és Angliába utazott, ahol Nagy Péter orosz cárhoz hasonlóan, ő is a hajóépítés tudományát próbálta elsajátítani. Egy indiai utazás gondolatával is foglalkozott, ami végül nem jött össze neki, de viszont Amerikában egy rövid ideig megfordult.

A lengyel szabadságért

Az orosz megszállók ellen kirobbant 1767-es lengyel nemesi felkelés részese lett, miután csatlakozott a lengyel nemzeti mozgalomhoz, sikeres haditettei révén először ezredessé, majd tábornokká léptették elő, de 1769. május 20-án orosz fogságba került, ahonnan először megszökött, viszont Szentpéterváron elfogták, majd onnan gyalog Szibériába hurcolták, ahová egy év alatt érkezett meg. A végállomás a kamcsatkai Bolsereck település volt, ami az Orosz Birodalom legtávolabbi pontját jelentette. A kamcsatkai hónapok a legkevésbé tisztázottak Benyovszky életrajzában, sok az idevágó valótlan állítás, az viszont bizonyos, hogy Kamcsatkában alakult ki valódi jelleme, együttérzése az elnyomott népekkel és szolidaritása a leigázott nemzetekkel, akiket csak fegyveres harc során lehet felszabadítani. Száműzetése idején készítette el Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását, ami a maga nemében egyedülinek számít. Műveltségének köszönhetően az ottani orosz kormányzó a bizalmasa lett, így elég nagy mozgásszabadságot szerzett magának. Ezt kihasználva a fegyenctelepre száműzött cári tisztek segítségével lázadást szított, elfoglalta az erődöt és a kikötőben horgonyzó hajókat, majd egy kiáltványt szerkesztett, amit szinte minden száműzött aláírt. Az okmány az orosz történelem első forradalmi felhívása volt, a későbbi szabadságharcosok közül sokan mintának is felhasználták.

A szabadulás

Egyes források szerint Benyovszky akcióját segítette a kormányzó lánya, Afanaszija is, aki beleszeretett Benyovszkyba. A zendülők 1771. május 12-én elfoglalták a hajókat, majd az egyiken, élükön a magyar gróffal, kihajóztak a szibériai kikötőből és Afanaszija is követte Benyovszkyt a szökésben. Először Amerika felé hajóztak, de a Csendes-óceánon emberei fellázadtak, amit Benyovszkynak nagy ügyesség árán sikerült elfojtania, így folytatták útjukat. Elérték a Bering-szoros (az ázsiai és az amerikai kontinenst választja el egymástól) bejáratánál lévő St. Lawrence szigetet is, az Aleuti szigetek (a Csendes-óceán északi részén húzódó szigetlánc) és Alaszka érintése után, egy komoly jégzajlás végett nyugat felé fordultak, majd a mai Tajvan és Japán partjai mentén eljutottak a dél-kínai Makaóra, ahol viszont Afanaszija meghalt.

1772-ben Benyovszky Franciaországba ment, ahol Párizsban a francia király szolgálatába állt, miután megszerezte D’Aiguillon herceg és Choiseul miniszter pártfogását. XV. Lajos francia király a mai Mauritius szigetére, majd az ottani francia kormányzó pedig a 900 km-re keletre fekvő Madagaszkárra küldte, hogy létesítsen ott egy telepet.

Élete Madagaszkáron

Az akkor még független szigeten Benyovszky XV. Lajos tiszteletére 1774-ben megalapította Louisbourg erődjét, majd köré egy telepet létesített. A magyar származású főnemes és utazó madagaszkári expedíciója során jelentősen hozzájárult a sziget fejlődéséhez, utakat építettet, mocsarakat csapolt le embereivel, majd egyre inkább sikerült behatolnia a sziget belsejébe, melyről részletesen beszámolt emlékirataiban. Tolmácsát, Nicolas Mayeurt több feltáró útra küldte Madagaszkár északi részébe, közben a bennszülötteket írásra-olvasásra tanította. Emberséges viselkedése miatt a helyiek hamar megszerették Benyovszkyt, a francia királyi udvar pedig bárói címmel jutalmazta tevékenységét. Időközben ügyét ismét megvizsgálták Bécsben, ezért Mária Terézia 1778. április 3-án kiadott oklevelében magyar grófi méltóságot adományozott Benyovszky Móric számára. Emberséges magatartása végett a bennszülött törzsek királyukká választottak, de ezt a francia udvar nem ismerte el, a környező szigetek francia kormányzóival kialakult konfliktusok és a katonák közt pusztító járvány miatt végül visszatért Franciaországba.

Kamcsatkában alakult ki valódi jelleme, együttérzése az elnyomott népekkel

Miután tudomására jutott, hogy Mária Terézia megkegyelmezett neki, Benyovszky Magyarországra utazott, majd a bécsi udvar szolgálatában részt vett a bajor örökösödési háborúban is, mely a Habsburg Birodalom és a porosz–szász szövetség között robbant ki. A döntő ütközet nélkül zajló háborúskodást a nagyhatalmak közvetítésével létrejött tescheni békeszerződés zárta le, minek értelmében Ausztria elismerte az egyesített Pfalzi és Bajor Választófejedelemséget, cserébe pedig megkapta az Inn folyótól délkeletre fekvő területeket.

Elérte a végzet

Benyovszky ismét új kalandokat keresett, Amerikába utazott, ahol csatlakozni szeretett volna a függetlenségi háborúban részt vevő lengyel légióhoz, de ez nem sikerült neki, ezért visszatért szülőföldjére. Itthon különböző terveket készített a magyarországi szárazföldi és vízi közlekedés, valamint a fiumei kikötő fejlesztéséről, de elképzeléseit Bécs anyagilag nem támogatta. Ezután ismét Amerikába ment, ahol igyekezett amerikai támogatókat szereznie egy újabb madagaszkári küldetéshez, itt elsősorban számított Benjamin Franklin amerikai diplomata, feltaláló, író, polgári demokrata politikus, természettudós, filozófus és nyomdász segítségére, akit még Párizsban ismert meg. Miután amerikai segítséggel ismét Madagaszkárra ért, szembesülnie kellett a franciák ellenséges magatartásával. Benyovszky régi ellenfele, a közeli Francia-sziget kormányzója 1786 tavaszán bosszúból támadást indított Madagaszkár ellen, majd május 23-án megsemmisítő vereséget mért a magyar gróf bennszülött csapataira. A csata során Benyovszky 1786. május 23-án elesett. Erődje tövében temették el, előtte azonban francia nyelven megírta élete történetét, melyet először Londonban adtak ki és azonnal világhírnevet hozott a már elhunyt Benyovszkynak. A könyvet magyarra Jókai Mór fordította le 1888-ban, a nagy magyar mesemondó később maga is írt egy regényt a világjáró Benyovszkyról. A nagy utazót és kalandort a magyarok és lengyelek mellett a szlovákok is egy kicsit magukénak tekintik, csakúgy, mint a madagaszkáriak.

Felhasznált irodalom

Cséke Zsolt 2012: Benyovszky Móric és malgasok földje könyv, Pécs, Publikon Kiadó

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1786_majus_23_grof_benyovszky_moric_halala/

Kubassek János: Négy világrész utazója. Élet és Tudomány 2012/8, 230-232.

Merényi-Metzger Gábor: Benyovszky Móric életének anyakönyvi forrásai. In: Századok, 2011. 3. sz. 753–776.

Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993

Balázs Dénes: Bozóttaxival Madagaszkáron: Az Indiai-óceán gyöngye geográfus szemmel. Budapest: Gondolat. 1983

https://cultura.hu/aktualis/benyovszky-moric-a-magyar-vilagutazo/