Negyven kilóval könnyebben

Ha hétköznapi szóhasználattal szeretnék élni, akkor azt mondanám, hogy egy kifejezetten dögös csajról nehéz elképzelni, hogy efféle beszólást kap.

Azt gondolom, megérte a rengetegdiéta és edzés
Fotó: Hankusz Kálmán

- Hozzáteszem, nem alaptalanul, és a fiúnak óriási köszönettel tartozom. Talán nem is tudja, hogy ezzel az ominózus beszólással - igaz, akarata ellenére - teljesen más vágányra terelte az életemet. Most, harminchárom évesen, nyugodtan mondhatom, hogy gyerekfejjel vagy fiatalon én egy vékony lány voltam, aki szerette a sportokat. Történt egy családi tragédia, amit nem nagyon tudtam feldolgozni. Teljesen befelé fordultam, nem akartam emberek közé menni, és így utólag, ha vissza gondolok, semmit nem akartam csinálni, csak magamat sajnálni és enni. Ettől aztán szépen elkezdtek feljönni a kilók. Egészen 110 kilóig tudtam ezt fokozni, amitől aztán már tényleg nem mertem emberek közé menni. Nekik nem volt velem semmi bajuk, én szégyelltem magam, nem ők bántottak. A túlsúlyom miatt párkapcsolatba sem mertem kezdeni, mert azt gondoltam, úgy sem kellenék senkinek. Tudom, hogy ez nem így van, de én ezt képzeltem.

- Azért ha egy vékony lány elkezd súlyt felszedni, annak jelei vannak, ez nem tűnt fel?

- Ami érdekes, hogy ezt magamon jó ideig nem vettem észre, csak annyi volt, hogy a ruhák nem jöttek rám. A családban volt aki megjegyezte, de én csak a sokadik ilyen után voltam hajlandó mérlegre állni. Na, akkor aztán megdöbbentem. Persze ebben van arany középút, ez nem az volt. Ha el kellett valahova mennem, kész katasztrófa volt, mert semmi nem jött rám. A készülődés emiatt órákat vett igénybe minden alkalommal. Ha elmentünk szórakozni, én csak ültem egész este, nem tudtam feloldódni, kikapcsolódni. Strandra úgy jártam, hogy nyakig ruhába betekerve, és csak a medence szélén vettem le a törülközőt magamról, nagyon gyűlöltem ezt az állapotot.

Megszabadulva a pluszkilóktól, ma már magabiztos vagyok, és soha nem szeretnék visszatérni a korábbi énemhez

- Mikortól változott ez meg?

- Amikor egy fiú a dagadt jelzővel illetett. Abban a pillanatban határoztam el, hogy ez meg fog változni. Már másnap elkezdtem. Először is elhagytam az édességeket, és minden nap sportoltam. Egyetlen napot sem hagytam ki, egyetlen alkalommal sem felejtettem el, hogy mi a célom. Ez 2014-ben volt. Aki a személyi edzőm volt - mert ennek segítsége kellett - azzal a mai napig is jó barátságban vagyunk. A diéta mellett napi két órát edzettem, és ez most is meg van. Óvodavezetőként a gyerekeket is a napi rendszeres testmozgásra nevelem, azt gondolom, hogy a életük későbbi folyamán ez csak előnyükre válhat. Meggyőződésem, hogy a szép embereknek könnyebb dolguk van az életben. Egy szép, arányos testtónust megtartani sokkal könnyebb, mint egy elhízást követően lefogyni.

Jókora túlsúllyal nem volt kedvem semmihez, de leginkább magamhoz nem

- Hogy épül fel egy nap?

- Reggeli felkelés után elmegyek dolgozni, ott reggelizek általában puffasztott rizst és egy kevés sajtot vagy szalámit. Délelőtt megiszok egy fehérje italt, de megteszi egy joghurt is. Délben normális ételt fogyasztok, és a délután folyamán ugyanaz a metódus, mint délelőtt. Munka után elmegyek edzeni, utána szigorúan eszek valamit. Ja, és lefekvés előtt is. Természetesen nem telezabálom magam, de egy-két könnyű falat az éjszaka előtt szükséges. Mindehhez napi két-három liter folyadékot iszom, ami szigorúan víz, és nem üdítő italok. Ezekkel a praktikákkal sikerült 42 kilót fogynom. Természetesen nem egyik napról a másikra, hanem két év alatt. Annyira az életem részévé vált, hogy azon gondolkodom, a két diplomám mellé beszerzek egy harmadikat is, amely e témára épül. Szeretném hasznosítani, átadni a tapasztalataimat másoknak is. Ha nekem sikerült, másnak miért ne menne? Ami a dolog lényege, hogy olyat csináljunk, annyit vállaljunk, amit jólesően, életvitelszerűen tudunk, és szeressük ezt az életmódot. Ellenkező esetben, csak ideig óráig tart a hatás is, és kezdődik az egész elölről.