A Százados

És ezzel a lendülettel a kicsinyke kocsány elszakad, és a helikopter megkezdi halálpörgését az ismeretlen mélységbe. Próbál oldalra manőverezni, elcsípni egy erősebb légáramot, de mindhiába, kisvártatva tehetetlenül lezuhan.

Ráadásul nem egyedül, aznap 653 társa jut hasonló sorsra.

Hónapok teltek el. A remény lángja már-már teljesen kialudt, szél, hó és az éppen szitáló első tavaszi eső is csak oltja tovább és tovább. De nicsak, csoda történt! Másnap egy túlélő mozdul meg az enyészet rágta roncsban. Szomjasan kortyol nagyokat a friss vízből, és nekiáll befúrni magát rendesen. Úgy dönt, innen nem megy sehova, elég volt a kalandokból. Rendezi sorait, majd megindul az ég felé, oda, ahonnan érkezett. Most már semmi sem állíthatja meg, dacol a világ összes veszélyével.

Háromszor azért majdnem elérte a végzet.

Még törékeny volt, mikor egy gyermek húzta, nyúzta, kis híján derékba törte. Később, meglett korában sok testvérét végezte ki a „Hangos Forgó Kés", de ő megúszta.

Talán, mert olyan szép volt. Végül a mennykő vágott belé, de azt is túlélte. Lepkék kergetőznek, madarak pihennek, barátok játszanak, szerelmek szövődnek árnyékában. Száz esztendeje már annak, hogy ezen a helyen áll, amiért nemrég kapott egy kedves emléket: úgy nevezték el, hogy a Százados.

És azóta is, minden évben, sudár ágainak végén ezernyi, virágból nőtt parányi pörgettyű kezd rá, hogy: - Brékó, brékó! Föld jelentkezz!

És valamikor, nagyon sokára, a szerencsésekből születik egy csodálatos fa.