Dunaújváros

2014.07.06. 16:50

Muki, az elpusztíthatatlan

Dunaújváros - Kereken százhúsz éve gördült ki egy berlini külvárosi gépgyárból Muki. Bemutatjuk az újjáépítőket.

Szabó Szabolcs

Nem lennék most az egykori berlin-drewitzi Orenstein&Koppel gyár 1894-ben szolgálatot teljesítő munkásainak helyében, hiszen mai kollégák gyakorlatilag megismételték a minden tiszteletet megérdemlő elődök munkáját. Remekeltek! Mukiról írunk, ismételten. Legutóbbi közlésünk ott maradt abba, hogy az egykori dunaújvárosi vidám park kismozdonyának már építik a kiállítóhelyet a fiatal szakemberek.

A Dunaferr iskola tanműhelyében tett látogatásunkkor pedig arra voltunk kíváncsiak, mi történt Mukinkkal az elmúlt három hónapban. Tessenek kiemelten figyelni!

Madács Csaba 11. évfolyamos diák is sokat dolgozott Mukin. A kismozdony belterét úgy alakították ki, hogy a gyerkőcök biztonságosan játszhassanak a vezetőfülkében is

- Kaptunk két roncsot, volt két meggyötört, alig használható alvázunk, ebből építettük fel három hónap alatt Mukit, a mozdonyt, és gyakorlatilag a nullából, a szeneskocsit. Az elején vakartuk a fejünket, aztán kiderül: se tervrajz, se semmi. Kezdtünk belejönni... Volt 4-5 fényképünk, hogyan is nézett ki anno Muki, az egykori állomáshelyein. És szépen összeraktuk a mozaikot, még vaktérképünk sem volt. Terveztünk, mértünk, hegesztettünk: újra és újra, és egyszer csak megszületett ismét ez a Muki névre hallgató kismozdony. Hivatalosan ötezer munkaórát dolgoztunk, de ez nem mond semmit, hiszen sok diák, oktató és szakember szabadidejében is itt szorgoskodott a tanműhelyben - mondja Kovács József István szakoktató, aki maga is sokat tett: Muki szeneskocsijának tervei az ő kitartó munkáját dicsérik.

Muki a hazai vasúttörténetben is egyedülálló remek és kiváló az a csapat is, amely újjáépítette a legendás kismozdonyt és szeneskocsiját (Fotók: Ady Géza)

Muki aktív szolgálati idejében megjárta Gyulavárt, Gyulát, Sarkadot és hamar ipari-munkás pályára lépett: zakatolt Miskolcon, Ózdon, míg végül az akkori elvtársak magasrangú bólintásával Sztalinvárosba került. Nem fogják elhinni: Muki első hivatalos útját 1958 május 1-jén tette meg az új városi vidám parkban.

- Talán a sors fintora, de édesapám anno ezt az első hivatalos utat le is fényképezte. Itt van a műhely falán ez a felvétel. Majd ötvenhat évvel később pedig a felújítás egyes szakaszait én vezethettem, hatalmas kihívás és hatalmas élmény volt. Tény, a diákokkal már beszéltünk erről, nehezen engedjük el Mukit. Mert már miénk is - teszi hozzá Kovács József István, aki a szeneskocsi újjáépítéséért is felelt.

Ötezer munkaóra – igazi kihívást jelentett az újjáépítés

A Dunaferr szakiskola műhelyeiben felépített Muki 2.0. a következő hetekben átköltözik majd a Volán telepre, ahol a szakemberek jóvoltából matt fekete festést kap majd és az eredeti vasúti rangjelzésének megfelelő festéssel látják majd el.

Kovács József István (képünkön) szakoktató tervei alapján építették fel a szerkocsit

Százhúsz esztendő

1894-ben, 67-es gyári számmal gördült ki a berlin-drewitzki Orenstein&Koppel gyárból az eredeti Muki. A kismozdony előbb gróf Almássy Dénes Gyulavár-Gyula közötti keskeny vágányú iparvasútra került. A húszas években pedig, I-es pályaszámmal a Magyar Föld Uradalom sarkadi üzemében teljesített szolgálatot. Később zakatolt a Rácz-féle kotróvállalatnál, majd az ötvenes években az Ózdi Kohászati Üzemeknél szolgált.

Megint gyarapodunk valamivel
Az újságíró jegyzete

Megint gyarapodunk valamivel, mi, Dunaújváros lakói – és most nem is elsősorban arra a kis mozdonyra gondolok, ami szeretetteljes keresztségünkben a „Muki” becenevet kapta.

Bár igaz, hogy Muki mindenképpen párját ritkítja a maga nemében! Annyira, hogy nincs is párja! Ilyen régi mozdony nincs még egy az országban, talán egész Európában sem. Olyan régi mozdony pedig, amit így újítottak volna fel, ahogyan mai újságunkban olvashatják: társadalmi összefogással, gyakorlatilag tervrajzok nélkül, néhány amatőr fényképfelvétel alapján, egészen biztos, hogy a világon sincs még egy! Ehhez pedig nem csak szaktudás, anyag, szerszám és műhely szükséges, hanem valami más is. Ezt a mást többé-kevésbé kívülálló ember, így például én is, legfeljebb körülírni próbálhatja. Mi is lehet ez? Elkötelezettség? Szenvedély? Alkotásvágy?Talán mindez együtt. A csodálatos ebben a dologban számomra az, hogy az a társaság, amely elvégezte ezt a remek munkát a XIX. századból származó gőzmozdony újjáteremtésével, olyan emberekből állt össze, akik mind itt voltak, a városban, talán ismerték is egymást, de így, együtt sosem alkottak egy csapatot korábban. Ezeket az embereket meg kellett találni, rá kellett beszélni a vállalkozásra, helyet, anyagot, szerszámot, időt és pénzt kellett biztosítani számukra az ismeretlen ideig tartó munkához. A mai viszonyokat ismerve ez óriási teljesítmény volt a szervezőktől! Más kérdés, hogy miután megkezdődött a munka, fokozatosan elhatalmasodott a résztvevőkön az elkötelezettség, a szenvedély, az alkotóláz, és már nem kellett őket biztatni a folytatásra: gyakorlatilag minden szabadidejüket erre a munkára áldozták. Ez az, amivel valójában gyarapodunk: ezeknek az embereknek az együttműködési készségével, teljesítőképességével, szellemi és fizikai tulajdonságaik kiérlelésével. Lehet, hogy soha többé nem adódik majd ilyen feladat, mint amilyen Muki újjáteremtése volt. De már van egy olyan csapatunk, ami máskor is képes lenne hasonlóra...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!