Minden ember akkora csomagot kap az útjára, amennyit elbír

Egyszerű enteriőr. A közös nappaliban Szinyei Lila ruhás nője fakeretben, néhány dévédé, kockás pléddel letakart sezlon, viaszosvászon asztalborítás, művirág. Akár ingerszegénynek is mondhatnánk - pedig nagy barátságok, szülinapi köszöntések, karácsonyfalállítások színhelye volt eddig is ez a kopott kis helyiség. Itt ülünk le Bácskai Ágnessel, aki már rég nem itt él, kedvesével közösen tervezgetik a jövőt, a családalapítást, s a lakásvásárlást. De egy hasonló nappaliból, s egy kis szobából került Ágnes a kinti, felnőtt életbe. Ma a dunaújvárosi kórház pszichológusa, egy éves friss diplomásként augusztustól a Gyermek-mentálhigiénés gondozó munkatársa. Olyan gyerekeket is visznek hozzá a szülők, akikről Ágnes megállapítja magában: lehet, jobb életük lenne egy gyermekotthonban.

Bácskai Ági 1998-ban, 12 évesen került az előszállási lakásotthonba, három testvérével együtt. A sokat megélt lány anyáskodott a többiek felett, ma is mindenben támaszkodhatnak rá. Apjuk elvesztette a szülői felügyeleti jogot - ma már felnőtt lánya nem szívesen beszél erről, hiszen mára sok mindent megbocsájtott a szüleinek -, ha ivott, a tettlegességtől sem riadt vissza. A gyerekeket a rossz bánásmód miatt kiemelték a családból.

- Talán furcsa, amit mondok, de mi szinte áldásként éltük meg, mert az életünkbe végre rendszer és biztonság lett, ami egy gyereknek nagyon fontos. Lett meleg otthonunk, rendszeresen ettünk végre. Nem mondom, hogy a rossz éveket teljesen el lehet felejteni, de nagyjából megbocsájtottam a szüleimnek az akkor történtekért. De nem vagyunk egyformán ezzel, az egyik öcsém a mai napig nem tudott tovább lépni a történteken - ma is folyton kereső, vándorló típusú személyiség.

Ági a hatodik osztály után a dunaföldvári hatosztályos gimnáziumba folytatta a tanulást, majd a jó eszű lányt felvették a pécsi egyetemre. Munkáját nagyon szereti, úgy érzi, megtalálta a helyét a szakmájában, pedig nem egyszer mintha a saját sorsával szembesülne, egy-egy kisgyermek kezelése során.

- Azt látom, a mai 10-15 évesek ugyanazokat a problémákat fogalmazzák meg, amik miatt mi szenvedtünk akkoriban. Egy alkoholista szülő, a szülők közötti kommunikáció elégtelensége, a szülők helytelen önértékelése, a gyermekek elhanyagolása... ezek ma ugyanúgy megvannak, sőt. Nagy szerencse is, hogy én és a testvéreim itt, az otthonban minden lehetőséget megkaptunk. A nagyobbik öcsém az Óbudai Egyetemen tanul villamosmérnöknek, a kishúgunk - közben ő is húszéves lett - pénzügyi ismereteket tanul, még itt él az otthonban, itt van mellettünk a szobája, csak most a barátjával van... Jó testvérek vagyunk, szinte napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Most már a szüleinkkel is - bár nem volt ez mindig így. De azt hiszem, minden ember akkora csomagot kap az útjára, amekkorát még elbír...

Mikor ide kerültem, féltem - néz körbe Ági a régi megszokott falak között. - Féltem, hogy mi lesz itt velünk, biztosan végképp elkallódunk. Szerencsére volt itt nekünk több Marika nénink, Ildi nénik, Eti nénink, Jóska bácsink, az utógondozásban Miki bácsink, akik nem hagyták, hogy ez megtörténjen. Mindig hálás leszek nekik, hogy otthonunk és lehetőségünk lehetett itt.

Segítsünk együtt a rászoruló gyerekeknek!

A gondoskodás mindenkié

A Pannon Lapok Társasága, a Fejér Megyei Hírlap és a Dunaújvárosi Hírlap idei jótékonysági akciója a Fejér megyei gyermek- és lakásotthonokban nevelkedő gyermekek és fiatalok helyzetén, életkezdésén szeretne javítani. Cikkek sorozatával és a Fejér Megyei Gyermekvédelmi Központnak a Magyar Államkincstárnál vezetett számlaszáma közlésével is arra buzdítjuk olvasóinkat, vegyünk részt közösen a nemes célnak a megvalósításában, hogy az állami gondoskodáson túl ezek a gyerekek jobb pozícióból indulhassanak a többségi társadalmi életben, családon kívüliségük folytán ne eleve hátrányosként kezdjék felnőtt életüket. A gondoskodás mindenkinek jár, s a felelősség is közös  közös támogatásunkkal, segítséggel könnyebben megvalósulhatnak az álmok.

Számlaszám: 10300002-10583146-49020029, közlemény: adomány