Minden rosszban van valami jó

Két ember találkozik. Ezzel a mondattal jó novellák kezdődtek már a magyar irodalomban. Örkénynél, például. Az életben ez nem mindig annyira jó. Két ember találkozik. Négy lehetőség van. Az egyiknek nincs kedve beszélgetni. A másiknak nincs kedve beszélgetni. Egyiknek sincs kedve beszélgetni. Mind a kettőnek van kedve beszélgetni. Ennek ellenére hagyomány az, hogy mind a négy esetben beszélgetni kell. Ez ritkán jó. A minap találkoztam egy emberrel. Azt mondta: látom, rossz kedved van. Mondtam, hogy nincs. De, erősködött tovább, látom, hogy rossz kedved van! Tagadtam. Újra kijelentette. Végül beismertem, hogy most már valóban rossz kedvem van. Megkérdezte: mi a baj? Elmeséltem, hogy találkoztam egy gyengeelméjűvel, aki addig mondta, hogy rossz kedvem van, amíg tényleg rossz kedvem lett. Erre megsértődött. Sebaj. Így legközelebb nem kell vele beszélgetnem.

Vezető képünk illusztráció.